I remember you - Emlékszem rád...

Nem sikerült...nem sikerült... úr isten de hülye vagyok! Fogtam a fejem, és csak ebben a percben tértem észhez. Hogy dobhattam el magamtól majdnem az életem?
- Jól vagy ? - kérdezte egy hang.
- Tomas??? - És valóban ő volt..- mit keresel te itt ?
- Mi? Ez most komoly ? Te akartál meghalni, és én mit keresek itt ? - háborodott fel.
Igaza volt, és jogos a felháborodottsága.El sem hiszem,hogy lehettem ilyen felelőtlen.
-Én csak... nem tudom...- A könnyeim folyni kezdtek.- Istenem annyira idióta vagyok.
Tomas megölelt, hozzábújtam.
- most pedig szépen el megyünk a kórházba..
- nem..Tom kérlek ne. Nincs semmi bajom, csak haza akarok menniy, hogy megnyugodjak.
- Rendben.Gyere...hazakísérlek.- Mondta, majd felsegített, és haza gyalogoltunk.
Útközben nem szóltam semmit, és ő sem kérdezett.
Hálás voltam emiatt,hogy nem kell magyarázkodnom neki.
Megérkeztünk.
- Ezt ne mondd el senkinek...- suttogtam.-így is eléggé szégyellem magam.
- érthető...akkor gondolom a holnap este le is fújva.
Nem akartam hálátlan lenni,ezért megígértem neki,hogy a mivel megígértem számíthat rám.
Elbúcsúztunk egymástól, én pedig fel mentem a lakásba.
Mikor beléptem, az a bizonyos lány már nem volt nálunk, de ennek nem igazán tudtam örülni.
- Carrie...- mikor Kyle meglátott , ki esett a kezéből a kiskanál , amit épp a fagyi evéshez vett elő.- mi történt veled ??
A látványomra izgatott és dühös lett, bár nem is csodálom.A nagy esés következtében több helyen lila foltok borítottak, a fejemen pedig egy kisebb horzsolás volt.Az arcomon pedig a megszáradt vér csillogott.
Nem akartam hazudni Kylenak, vagy is nem teljesen, de semmiképp nem akartam elmondani,hogy mit tettem.
- Hát, egy autó..szóval nem lassított de idejében elugrottam.- magyaráztam.
-Úgy látszik nem teljesen.- megfogta a kezem és a kanapéra ültetett.
- Maradj itt.- Kyle bement a szobámba, majd becsukta maga után az ajtót.
Kis idő múlva visszajött Jacksonnal az oldalán.
-Te jó ég..- rohant oda hozzám.- kicsim, jól vagy ?
Őszintén aggódott.
-Beszélnünk kell.- néztem a szemébe.
Kyle értette a célzást, így bement a szobájába , kettesben hagyva minket.
Jackson le ült mellém a kanapéra és csak várt.
- Az a lány... -kezdtem bele, de félbe szakított.
- igen Car, a volt barátnőm.- Hadarta.
-Érzel még iránta valamit ?- a hangom megremegett, hisz kitudja mit fog rá válaszolni.
Eleinte kereste a szavakat, megköszörülte a torkát, majd bele kezdett.
- A mi kapcsolatunk Angelával elég komoly volt. Hosszú ideig együtt voltunk, ő volt a legjobb barátom, a családom...az életem.- lehajtotta a fejét, és megropogtatta az ujjait. A hangja most egészen megijesztett.- Szinte mindent együtt csináltunk, nagyon bíztam benne.Az életemet is feladtam volna érte, de...elhagyott.Elment, világot látni, minden szó nélkül.Mondván,hogy ki kell élnie magát. Hosszú ideig távol volt, én pedig az alatt teljesen összetörtem.Miatta kezdtem a drogozást, rohadt nagyon csalódtam , benne és magamban is.Aztán egyre jobban elmélyültem a hasisban,extasyban és a kokainban.Eleinte nagy bulinak számított az egész, jó élet volt.Egésznap lógtál a barátaiddal, szedted a cuccot, jól érezted magad és elfeledkeztél a gondokról.
Mint azt már mondtam nagyon ki voltam Angela miatt, és mikor már ezek az anyagok nem segítettek, akkor jött a speed.A legjobb volt, amit valaha szedtem,sokáig tartott, és jól éreztem magam míg egyszer túl nem adagoltam magam. Nem tudom ki, és,hogy csinálta, de a kórházban kötöttem ki.Mikor már azt hittem,hogy elengednek, jöttek a rendőrök, és akkor kerültem be az intézetbe.És ott megismertelek téged, amit soha nem fogok megbánni. Vissza adtad az életkedvem,és beléd szerettem. Angela pedig most pedig ide költözik.Valahogy megtudta,hogy kiengedtek, és megkeresett.Állítása szerint beszélni akart velem,hogy lezárjuk a múltat. Megtörtént, többet pedig nem is kell találkoznunk.- miután befejezte, elhalgatott, és az egész lakást körbe vette a csend.
A szivem hevesen vert, válaszokat akartam , kettőnkel kapcsolatban.
- Ha lenne rá mód..- a hangom rekedt volt, és sürgető.- vissza mennél Angelához ?
Nem mertem, de muszáj volt a szemébe néznem.- Mert ha így lenne, akkor...menj.Csak szólj előtte arra kérlek,hogy tudjam mikor van vége. Láttam mennyire jól elbeszélgettetek, és...Angela aranyos lány.
- Carrie...- a két tenyere közé vette az arcom, és mosolygott.- Elhagyott.Ha most vissza mennék hozzá, folyton arra gondolnék mikor megy el újra? Mikor hagy újra egyedül...mikor csúszok újra le.De már nincs rám akkora hatással, mint annó volt. Ugyanis, már mást szeretek. De őt tiszta szívemből, és rájöttem,hogy Angelával való kapcsolatom csak egy gyermek románc volt...mert amit veled kapcsolatban érzek, az százszor több mint amit iránta éreztem.És veled kapcsolatban, komolyan gondolok mindent.Angela felelőtlen, és gyerekes, nem változott semmit.Még mindig ugyanaz a 22 éves lány, aki akkor volt, 4 évvel ezelőtt.De te... komoly vagy, céljaid vannak, és...- sóhajtott.- valamikor, nemsokára...gyerekeket is akarok tőled. Hogy mondjam még,hogy elhidd, nekem csak te kellesz.- felállt, és fel alá kezdett járkálni.
-Elhiszem...de amikor láttalak titeket,... majdnem tettem valami olyasmit, amit át sem gondoltam...- lehajtottam a fejem.
- Valahogy érzem,hogy köze van a sérüléseidhez. - halkúlt el.- szeretném ha elmondanád.És tiszta lappal indítanánk.Előröl kezdenénk mindent.
- Egyszer úgy is megtudnád... kiálltam az út testre...
- Carrie, ugye ez...ez ...- nem tudott mit mondani, magához rántott, és megölelt.
- Tomas lökött félre...az utolsó pillanatban.Jackson én tudom,hogy hülye vagyok, de abban a percben amit akkor éreztem, nem tudtam mit kéne tennem.Szörnyű érzés volt bele gondolni, hogy itt volt ez a nő, és ti régen együtt voltatok és mi van ha....
- Ígérd meg,hogy legközelebb akármi történik... nem fogsz ilyet csinálni.Úgy látszik jobban kell vigyáznom rád.- A hajamba csókolt, és mégjobban szorított magához.- Na gyere... késő van, feküdjünk le, a mai napból már elég volt.
Kézenragadott, és a szoba felé kezdett húzni.

Az ágyban feküdtünk.Szorosan átöleltem Jacksont, a fejemet pedig a mellkasára hajtottam.Az ilyen pillanatokat nem adnám semmiért.
- Mi lenne, ha...meglátogatnánk keresztanyádat. Rég nem beszéltetek, szerintem mindketten örülnétek a találkozásnak és...talán azt is megtudná mondani,hogy a hugod merre van most.
-Benne vagyok.- feleltem.
- rendben, akkor a holnapi program meg is van.A legnagyobb meglepetést pedig még nem is tudod.
- Mi az ?
- Kyle és én vettünk egy kocsit.- nevetett.- Összedobtuk a régi dílerkedésből származó pénzünket, és hoppá, meg is lett.
- Nah, akkor most lesz mivel száguldoznia Kylenak.
- Ebbe bele se gondoltam.- halkult el, majd felnevetett.
- Idióták vagytok.- néztem rá, majd megcsókoltam.
- De így szeretsz minket..- mondta, majd kis idő múlva mindkettőnket elnyomott az álom.