I remember you - Emlékszem rád...

Sziasztok, itt a friss :) remélem tetszeni fog. Holnap pedig egy nagyon izgalmas frisst fogok hozni nektek. Remélem ezt a gyorsaságot, és mennyiséget jutalmazzátok majd sok sok komival :)

- Sziasztok.- toppant be az ajtón Jackson.

Kyleal a kanapén ültünk már egy ideje, Cézár pedig Kyleal szívózott. Szimpatikus kutya.

Mikor Jacksonra ránéztem , a szívem egy hatalmasat dobbant. A szeme alatt egy lila karika húzódik. A szája az eddiginél is jobban fel volt repedve.

- Úr Isten . – Azonnal hozzá rohantam .- Mi történt veled ?

- - Semmi Carrie, hagyjuk .- Látszott rajta,hogy nem akar róla beszélni, minden mozdulata is csak ezt tükrözte. Mikor meg akartam ölelni, hűvösen tolt el magától.

- Jackson, mond el mi történt veled. – Kértem meg még egyszer.

- - Kicsim, ne most. Nem vagyok olyan hangulatban . Rendben? – mondta, majd hátat fordított nekem, és kisétált egy szál cigaretta kíséretében az erkélyre.

Kylera néztem, aki tanácstalanul ingatta a fejét köztem, és Jackson között.

- Talán most tényleg jobb lenne ha hagynád egy kicsit .

Nem vallom magam olyan embernek, aki fut egy férfi után . Megpróbáltam beszélni Jacksonnal, de ő rám se hederített, könyörögni pedig nem fogok, hogy mondja el mi történt.

Ha akarja, majd csak megosztja velem…

Egy óra múlva a helyzet mit sem változott. A kanapé mellett ülök, és cézárral játszok, kötél húzó versenyt, bár a mi esetünkben a kötelet egy elhasznált rongy helyettesítette.

Kyle azóta ki ment Jacksonhoz az erkélyre, de ennek már egy ideje. Azóta egyikük sem jött be, sőt. Az erkélyünk szerencsére nagy, így két fotelt el tudtunk helyezni. Most azokon ülnek, és beszélgetnek. Bár csak tudnám miről…

Pont ezt a részét akartam elkerülni.

Épp elmerültem volna Cézár helyes kis játékában, mikor bejöttek a fiúk.

Kyle le ült a kanapéra, persze Cézár azonnal hozzá rohant, Jackson pedig bement a szobába.

- Menj utána . – nézett rám.

- Neked elmondta ?

- Neked is biztos elfogja. Carrie, most van a legnagyobb szüksége rád .

Amint ezt ki mondta, én már ott sem voltam. Fel álltam és gyors léptekkel a háló szobába indultam.

Bátortalanul nyitottam be, hisz nem tudom Jackson ,hogy fog viselkedni velem.

- Zavarlak? - A hangom remegett, és csak remélni tudtam, hogy normálisan megtudjuk beszélni a dolgokat.

- Nem, gyere csak . – Jackson hanyatt feküdt az ágyon, és a plafont bámulta.

Be zártam magam után az ajtót, és az ágy előtti fotelba ültem.

Rákönyököltem a térdemre, és vártam.

- Nem akartam bunkó lenni .- Szólalt meg egy kisebb csönd után.

Nem feleltem, csak rontottam volna a mostani helyzeten, így inkább csak hallgattam amit mond.

- Angela pasijával kicsit összekaptam ma .- kezdett bele . – nem találtuk a közös hangot. Fura egy alak, és szeret fenyegetni.

- Mit mondott ?

- Lényegtelen. Elég sok anyag van még, és megőrjít a tudat,hogy egy ideig még nem szabadulok meg tőlük, és te is veszélyben vagy. – Sóhajtott.

- Akkor fejezd be. Hagyd ott őket..- már kezdtem bele lelkesedni a mondandómba mikor félbe szakított.

- Persze, igazad van, és nézzem végig ahogy megölnek téged. Carrie, ők komolyan veszik amit csinálnak. Nem viccelődnek ilyen dolgokkal, és csak a kisujjukat kell megemelniük ahhoz,hogy meg haljon valaki. Ez nem játék. – fejezte be.

Őszintén egy kicsit unom már, hogy mindig ki oktat. Nem érdekel a saját épségem tudván, hogy Jackson minden nap veszélyben van mikor Angeláékhoz megy. Hogy mindig kék zöld foltokban jön haza, és ez ellen semmit nem tehetek.

- Ma csak két főre teríts . –szólalt meg. – kihagyom a vacsorát, inkább pihenek…fáradt vagyok.

- Rendben van. – Ennyi telt tőlem. Ez nem olyan helyzet volt , hogy oda megyek hozzá és megvigasztalom. Jackson ehhez túl büszke. Jobbnak láttam egyedül hagyni, hisz csak zavaró tényező lettem volna ebben a kedvében.

Ki mentem Kylehoz , aki épp elnyúlva nézte a tv-t. Le ültem az asztalra, és próbáltam oda figyelni a sorozatra, ami elég szív szorongató volt. Nem is értem Kyle ,hogy bír ilyen butaságokat nézni.

- Hé.- néztem körül. –Cézár hol van ?

- Az előbb még itt volt . – ült fel Kyle. - nézd csak.. – mutatott a háló szobám felé.

Úgy látszik nem csuktam be rendesen magam után az ajtót, Céráz pedig ügyesen beszökött rajta.

Nem akartam további balhét Jacksonnal, így a szoba felé vettem az irányt, hogy kihozzam az elkószált jószágot. Mikor beléptem viszont nagyon meglepődtem. Jackson épp Cézárt simogatja, egy mosoly kíséretében.

- Nem akartam be engedni, csak beszökött..- szabadkoztam.

- Carrie ne kérj bocsánatot, nem vagyok dühös, csak fáradt. Mióta van nekünk kutyánk? - nézett rám.

- Hát, Abietől kaptuk délelőtt. Postázta, vagy valami hasonló .- nevettem

- Aranyos. – mosolygott rá Cézárra.

Jackson rám nézett , majd a kezét nyújtotta. Értettem a célzást, így oda mentem hozzá , és leültem mellé.

- Ne haragudj a jelenetemért. - ölelt át . – csak aggódom.

- Nézd Jackson, csak miattam nem kell minden nap kék zölden haza jönnöd. Utálom amikor így kell látnom téged. Komolyan…a szívem szakad meg ilyenkor. – hozzá bújtam, amennyire csak lehetett.

- Akkor biztos örülni fogsz annak, amit most mondani fogok.

- kíváncsian várom. – dünnyögtem a mellkasába.

- Holnap nem kell mennem, így csak a miénk az egész nap. . – a kezével végig simított a karomon.

Hihetetlenül örültem annak, hogy holnap végre csak is, és kizárólag velem fog foglalkozni.

- És mi lesz Kyleal ? - mint mindig, az ilyen csodás pillanatokat, nagyszerűen eltudom rontani a hülyeségeimmel.

- Nagy fiú már, de igazad van. Rég voltunk már együtt mind a hárman. Talán az intézetben volt utoljára,hogy együtt szórakoztunk, és jól is éreztük magunkat.

- Mit tanácsolsz ? Mit csináljunk. – felültem és a szemébe néztem.

- Ezt még közösen kitaláljuk. - mosolygott rám. Imádtam amikor így néz rám.

Jackson felállt, és levette magáról a pulóvert.

- atyaég…- sápadtam el, ugyanis a karjain véraláfutás , és mély karcolások voltak, látszólag elég frissek. - a pasi volt igaz?

- Igaz… de jól vagyok, te is látod. Ezek csak külsőleges sebek. Nem fájnak sokáig. – felhúzott, és kisétáltunk Kylehoz.

Leültünk vele szembe, és próbáltuk nézni a sorozatot, amit ő annyira nagy rajongással figyelt.

- Kyle, kezdek félni tőled. – mondta Jackson, ahogy tanulmányozta a sorozatot.

- Nem szólsz be ! - nevetett fel.- unatkozok. Találjatok ki valami programot, menjünk el valahova, így nem lehet élni, hogy soha nem csinálunk semmit.. Vagy nem vagy itthon Jackson, vagy Carrievel veszekedtek. Én is csak ember vagyok .- hisztizett.

- Igazad is van Kyle, ennek örömére holnap elmegyünk valamerre, mind a hárman. – Jackson

- Igen ?- csillant fel a szeme, a tv-t pedig rögtön lekapcsolta. - és még is hova ?

- Na igen.- szóltam közbe. - ez lenne a vicces része, ugyanis nekünk semmi tervünk. – húztam a számat.

Kyle ránézett Jacksonra, majd fülig ért a szája, rögtön tudtam, hogy támadt valami ötlete.

- hallgatunk Kyle.- mondtam.

- Igazából ez Jacksonnak lenne jó, szóval, arra gondoltam – nézett rá Jacksonra . – hogy talán elmehetnénk Adamékhez.

- ó Adam. – Jackson. - milyen régen láttam őket.

- Na látod, tökéletes alkalom a látogatásra, és így együtt is tudunk lenni. - Kyle.

- Nem tudom Kyle. Carrienek nem biztos, hogy tetszene a dolog.- ellenkezett.

- Ugyan már, egy próbát megér .- Kyle.

- Nem akarok zavarni de én is itt vagyok srácok.- szóltam közbe, már untam,hogy levegőnek néznek.

- Ne haragudj. – nézett rám Jackson.- Adam és a többiek , szóval drogosok. De ők a normálisabb fajtából.

- Nem is tudtam, hogy ennek van normálisabb fajtája. – gúnyolódtam, persze meg is bántam.

- Ne viselkedj így . – szólt rám Kyle.- ilyenkor olyan vagy mint egy 7 éves.

- Igaza van Kyle. Nem jó ötlet, nem is értem miért mentünk bele ennyire a témába. - meglepődtem, mivel Jackson csalódott volt.

- Na álljon meg a menet. Jackson, Adam sokszor segített neked, és nem érdemel meg egy látogatást ?

- Kyle pontosan tudod, mi történt. – Kyle és Jackson farkas szemet néztek, mindkettőjük pillantásával, szinte ölni lehetett volna. - a témát pedig lezárjuk.

- Te tudod. – nézett félre Kyle. - ne haragudj, nem tudom mi ütött belém. – nem tudom mi történhetett , vagy miről van szó, de látszólag Kyle szégyellte magát amiért szóba hozta Adamot. Vajon mi történhetett ?

Este van. Én a tv-t bámulom Cézár kíséretében, Kyle és Jackson pedig pókereznek az asztalnál. Az egész lakást ellepte a füst, és a whisky szag.

- Jackson mióta is bagózol ? - kérdeztem, mivel lassan már késsel kellett vágni a levegőt, persze Kyle sem tett másképp mint Jackson.

- Egy ideje. - válaszolta egyszerűen.

- Remek. - köhögtem, úgy döntöttem inkább ki megyek az erkélyre, addig sem kell fuldokolnom . Hideg éjszaka van, ráadásul teli hold, és persze a csillagok is fényesen ragyognak. Mindig is szerettem nézni éjszaka az eget. Jó volt bele gondolni, hogy holnap egy teljes napot tölthetek azzal a férfival akit imádok. Akivel már több napja nem voltam hosszabb ideig kettesben. Összehúztam magamon a pulóvert, fáztam de ez sem volt elég ahhoz, hogy vissza menjek a lakásba. Ahhoz túlságosan csábított az égbolt.

- Valami baj van ? - jött ki hozzám Jackson.

- Dehogy. - fordultam szembe vele.

- Jaj te.- mosolygott, majd magához húzott. Átöleltem a derekát, a fejemet pedig a mellkasára hajtottam. – szeretlek.

- én is.

- Kicsit bűntudatom van, hogy nem foglalkozok veled eleget.

- Megértem, hogy miért. És lassan kezdem elfogadni a mostani helyzetünket. Csak abban bízom, hogy nem sokára vége van.

- Angeláék rendesen fogyasztanak. Már csak a fele van meg a drognak amit Peter adott. Elég jól fogyatkozik, úgyhogy nem sokára vége van…. ne aggódj. - csókolt homlokon.

- És holnap mit fogunk csinálni? - próbáltam más témát előhozni. Tudtam, hogy neki sem a legjobb erről beszélnie. A helyzet csak van és kész. El kell viselni egy ideig, utána pedig normálisan fogunk élni . – kitaláltátok már?

- Na igen, Kylenak egy remek ötlete támadt. - nevette el magát. - persze nem is olyan szörnyű sőt. Igazából vacsorázni akar menni, egy étterembe.

- Nem hangzik rosszul . – mondtam, majd még jobban öleltem magamhoz.

- Szóval akkor benne vagy. Oké, viszont ki kell rittyentened magad. Kyle tud egy puccos helyet, oda viszont kötelező az alkalmi ruha, szóval én is elővehetem az öltönyömet… utálom az öltönyt. - kezdett nyafogni.

- Legalább szórakozunk egyet . – böktem oldalba. - és együtt leszünk.

- És ez a lényeg. - mosolygott rám .