I remember you - Emlékszem rád...

- Tudod…- kezdett bele, miközben leült az egyik fotelbe. és az ölébe húzott. - sosem gondoltam volna, hogy egyszer itt fogok kikötni. Hogy lesz egy normális életem , egy csodálatos barátnővel.
- Nem egészen normális élet. - sütöttem le a szemem.
- Carrie, erre most ne gondolj. – simogatta meg az arcom.
- Jó rendbe. - néztem rá. - lehet egy kérdésem ?
- csak nyugodtan. –mosolygott.
- ki az az Adam ? - mihelyst kimondtam a nevet, Jackson arcáról lehervadt a mosoly, helyét pedig a harag, és a fájdalom vette át.
- Tényleg tudni akarod ? Rendben, miért is ne…Adam a bátyám, és ezer éve nem láttuk egymást. –bökte ki.
- De miért nem ? És eddig miért nem meséltél róla ?
- Amikor elkezdtem a drogozást, hozzá mentem mindig pénzért, hogy tudjak anyagot venni. De egy idő után megunta, ami érthető is … és elváltak útjaink. Azért nem említettem neked, mert nem hiszem, hogy bármikor összefuthatnánk Adammal. Remélem nem haragszol…- hajtotta le a fejét.
Nem akartam, hogy Jackson úgy érezze, hogy még nekem is meg kell felelnie. Amúgy is nagy a nyomás rajta, azt akarom, hogy ha velem van úgy érezze, önmaga lehet, így nem tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, hogy nem mondta el…van egy bátyja.
Végig simítottam az arcán, magamhoz húztam, majd megcsókoltam.
- Annak örülök a legjobban, hogy holnap végre együtt töltünk egy egész napot.- mosolygott rám.
Beszéltünk még egy ideig, majd úgy döntöttünk, hogy mindenki elteszi magát holnapra.

Reggel mikor felébredtem, hihetetlenül jól éreztem magam tudván,hogy Jackson ma csak is az enyém. Oldalra néztem, Jackson összekuporodva fekszik, felém fordulva. A haja kócosan lóg az arcába, a takaró fele pedig, a padlón van. Halkan, és édesen szuszog.
A telefonom rezegni kezdett, én pedig ijedtemben egy óriásit megugrottam. Ránéztem Jacksonra, de jelét sem mutatta,hogy felébresztettem volna.
- Tessék? - szóltam bele halkan.
- Szia csillagom, Abie vagyok.
- Mondjad. - örültem meg neki
- Szóval, először is megszeretnélek hívni téged, és Jacksont hozzám, este. Ugyanis partit tartok.
- Nocsak, és kinek a tiszteletére . - nevettem . – amúgy lett volna programunk, de ha fontos elmehetünk.
- Hát igen, most jön a neccesebb része. Szóval, apádnak ma van a születésnapja.
- Sajnálom Abie, de tudod, hogy nem jövünk ki jól.
- Tudom, és meg is értem, de itt lenne az ideje, hogy megbékéljetek. Carrie, nagyon hiányzol neki…Figyelj, nem muszáj beszélned vele, csak arra kérlek, hogy gyertek el, és érezzétek jól magatokat. Rendben?
- Eva ott lesz ?
- Először nemet mondott, de végül azt mondta, hogy számíthatok rá.
- Rendben, elmegyünk. - feleltem.
Miután véget ért a beszélgetésünk, hosszú ideig csak apám járt a fejemben.
Már egy jó ideje, hogy nem találkoztunk. Az intézetben láttam őt utoljára, mikor el akart vinni. Igazából neki köszönhetem azt, hogy most Jacksonnal vagyok itt kint.
Ugyanakkor, neki köszönhetem azt is, hogy egyáltalán intézetben voltam. Apám tisztességes ember volt mindig is, és a család érdekeit tartotta az első helyen.
Anyámat utálom, ez soha nem fog változni, de talán apám érdemel még egy esélyt.
Sóhajtottam egyet, ennek köszönhetően Jackson felébredt.
- Hát te ? – kérdezte, majd hozzám bújt. A fejét a melleimre fektette, a karjával pedig átölelte a derekam.
- Abie meghívott minket a partijára. Este lesz…apám szülinapját ünneplik. - meséltem. Az ujjaimmal Jackson haját cirógattam, amit látszólag nagyon élvezett, mivel jókat mosolygott néha.
- És mit mondtál ? Elmegyünk? - kérdezte.
- Nem mondtam semmit, mivel úgy beszéltük meg, hogy ma étterembe megyünk.
- Nem hagyhatod ki ezt a lehetőséget. Apáddal végre meg tudnátok beszélni a dolgokat. Mindig mesélted, hogy mennyire oda voltál érte kiskorodban. Most meg nem is találkoztok….tudom, hogy hiányzik neked.
- Szóval, te el akarsz menni ?
- Persze, ott is jól tudjuk érezni magunkat. Összekötjük a kellemest a hasznossal. Úgyhogy nincs vita, megyünk Abiehez.
- Igenis parancsnok. – mondtam unottan, mire Jackson csak nevetett.
Ásított egyet, majd felállt, és az ablakhoz sétált.
- valami baj van ? – kérdeztem.
- Nincs, csak gondolkozok .
- szeretném megismerni Adamot . – jelentettem ki, de meg is bántam.
Hátrafordult, a kezét pedig összetette.
- Biztosan ezt akarod ?
- Igen….
- Nemsokára megfogod ismerni, ne aggódj…- ökölbe szorította a kezét, amit nem értettem.
Csengettek.

- Mi van ma ? Bolondokháza ? – dühöngtem. Gyorsan felvettem a nadrágomat, és egy szürke pólót, majd ajtót nyitottam. A szomszédom volt az Mrs.Smith.
- Szia Carrie, ne haragudj, hogy zavarlak, de el kell rohannom, és a kicsit nem hagyhatom otthon. . – hadarta le ezt 2 másodperc alatt. – Vigyáznál rá , amíg vissza jövök ?
Mrs. Smithnek másfél éves fia van. Rogernek hívják, iszonyúan aranyos.
- Persze, menjen csak , elleszünk. – mosolyogtam rá, majd átvettem a karjából, és becsuktam az ajtót. Cézár azonnal megrohamozta Rogert, vagy is csak próbálta..
Lehajoltam Rogerrel, aki a kezeivel Cézár füleit kezdte tapogatni. Még szerencse, hogy ilyen ember barát kutyát kaptunk, gondoltam.
- Hát te meg ki vagy ? - hajolt le mosolyogva Jackson, hozzám, és Rogerhez..
Roger megemelte a fejét, és Jacksonra nézett. A szája fülig ért, és a kezét nyújtotta.
Jackson a karjaiba vette, Roger pedig Jackson hajával kezdett játszadozni. Hosszú percekig így voltak, én pedig őket néztem.
Persze ezt a pillanatot is Cézár nyüszítése szakította félbe.
- pár perc alatt mennyire megszerette Rogert. – csodálkoztam .
- fura egy blöki . – Jackson. - Mrs. Smith ? - nézett rám vigyorogva.
- Ne is mond inkább. – nevettem el magam . – soha nem beszéltünk velük, most meg szívességet kér. De nem baj…nézz rá. – mutattam Rogerre. – Nagyon aranyos, és alig van gond vele.
Jackson ránézett Rogerre, majd rám. Magához húzott, és átölelt.
- Egyszer én is szeretnék egy kis srácot tőled . –suttogta.
- És meg is fogod kapni . – csókoltam bele a nyakába.
- szép jó reggelt ! – jött ki nyújtózkodva Kyle. - hé. héé.- a kezeit maga elé tartotta, miközben Rogert bámulta . - Ezt egy éjszaka alatt hoztátok össze ? Vagy most… most a jövőben vagyok? - nézett körbe a falakon.
- Idióta – csapta meg Jackson. - a szomszéd szívességet kért.
- Már megijedtem . – A mellkasára tette a kezét, és nagyokat lélegzett. Túl dramatizálja.
- Na csak várj, amikor nekünk is lesz . – nevettem, majd a konyhába mentem mosogatni.
- De ugye nem mostanában tervezitek ? - kiabálta Kyle.
- Nem Kyle, nem mostanában. . – mondta Jackson, miközben a kicsivel , és Cézárral játszott.
- De ugye tudjátok, hogy először az eljegyzést kell lebonyolítani ? nem lehet csak úgy gyereket vállalni. - Kyle néha nagyon idegesítő tud lenni.
- Kyle fogd be !! - szólt rá Jackson.
- hú bocs. . – felelte.
- Francba !! - üvöltöttem el magam.
- Valami baj van ? - jött be aggódva Kyle.
- Csak eltörtem ezt a tányért. – és valóban. Az éle pedig elvágta az ujjamat hosszában. Hát igen. Kiderült, hogy a testem elég sok vért tartalmaz.
- Hagyjad, majd én elmosogatok . - ültetett le az egyik székre. – ezt pedig tekerd rá, jó erősen.
Egy rongyot vágott hozzám, én pedig engedelmeskedtem neki.
- Kyle amúgy, változott a mai program. A keresztanyámhoz megyünk , ugyanis partit ad apám tiszteletére .
- Te mióta is vagy jóban apáddal? - nézett rám.
-Nem vagyunk jóban. Csak Jackson…. komolyan néha olyan dolgokra is rátud venni, amit egyébként nem akarok.
- De azért belátod, hogy igaza van…
- Kyle, játszunk olyat, hogy ki tud tovább csendben maradni ? A nyertes kap egy fagyit . oké?
Bólintott.
Kisétáltam Jacksonhoz, leültem mellé.
- Kyle megbolondult. - mondtam.
- Van benne valami. Folyton a házasságról beszél nekem.
- idióta . – nevettem.
- De most viccen kívül. - nézett rám komoly arccal. - ha megkérném a kezed, igent mondanál?
Egy ideig gondolkoztam, persze csak azért, hogy Jackson agyát húzzam. Ami sikerült is.
- Jaj te bolond, ez egyértelmű. – csókoltam meg. - hülye lennék ha nemet mondanék. - mosolyogtam rá.
Délután van, Kyle a fotelban ül, Jackson pedig a kanapén fekszik. Már megint azt az idegölő sorozatot nézik. Roger elaludt az ölemben, így nem volt sok szabad terem.
- Nem unjátok még ? - néztem rájuk.
- Én csak unalomból vagyok itt, ne nézz rám . – védekezett Jackson.
- Én meg.. függő lettem na és .- vigyorgott. - Te érzed még egyáltalán a karodat?
- Őszintén ? Nem…. már egy fél órája. De nem akarom felébreszteni.
- Át vegyem ? - ajánlotta fel Jackson.
- hát… meg köszönném.
Felálltam, és óvatosan Jackson karjaiba raktam a kicsit.
Jackson felült, majd hosszú ideig Rogert nézte. Leültem mellé, az arcát felém fordítottam, és megcsókoltam.
Nem tudom miért, de ha ránézek Jacksonra, miközben Roger a karjaiban van, fura érzelem hullám fut át rajtam. A csengő megint megszólalt, innentől pedig egyértelművé vált, hogy Mrs. Smith az.Kinyitottam az ajtót, majd Jackson oda adta Rogert, Mrs. Smithnek.
- Nagyon köszönöm. - suttogta.
Bólintottam, majd elköszöntünk egymástól.
- Lassan készülődni kéne. – Említettem meg.
Tulajdonképpen senki nem figyelt rám. Annyit láttam, hogy Jackson és Kyle , suttognak valamit. Sajnos nem értettem miről van szó, de csak remélni tudom, nem hogy olyan dolog, amivel csak bajba keverik magukat.
Magukra hagytam, én pedig elkezdtem készülődni az estére. Egy forró fürdőt vettem, hajat mostam. Ha már találkoznom kell apámmal, el akarom őt kápráztatni. Nem várok semmit a mai estétől, de 100 % - kot akarok nyújtani. Ugyanazt a fekete ruhát vettem fel, amit a legutóbbi partin, ami Abienél volt. Necc harisnya, hosszú szárú csizma, és fekete smink. Viszonylag hamar kész voltam. Sokáig gondolkoztam, míg arra a következtetésre jutottam, hogy hiányzik apám, és nem hiába készülődök ezerrel.
Kiléptem a fürdő szobából, a fiúk pedig már öltöztek. Kyle az ingét gombolta be, Jackson pedig a nyakkendőjével szerencsétlenkedett. Oda mentem hozzá, és megcsináltam neki.
- Nahát…- tátott szájjal figyelt engem, egy kis idő után ez már elég zavarba ejtő volt. Jacksonon fekete zakó, és fekete ing volt. A haja pedig kiengedve .
- Jól néztek ki . - mosolyogtam rájuk. Közelebb hajoltam Jacksonhoz.- amikor így nézel ki, legszívesebben az ágyamba ráncigálnálak .- suttogtam.
- Hát, te viszont dögös vagy. – Kyle.
Jackson megcsókolt. Lassan, és szenvedélyesen. Az alsó ajkaimat harapdálta.
- nem lehetsz ilyen kegyetlen . - nyögtem ki két csók között.
-Este majd nem ezt fogod mondani. – vigyorodott el, majd adott egy utolsó csókot, és készülődött tovább.
A szekrényhez mentem, és felvettem egy vékony, ezüst nyakláncot. Abietől kaptam. A kapcsával viszont elég sokat szoktam vacakolni, ez most sem volt másképp. Sóhajtottam, majd inkább feladtam.
- Majd én segítek. – vette ki Jackson a nyakláncot a kezemből.
Ujjai súrolták a nyakamat, a hideg kirázott. Egy rövid ideig ő is vacakolt, de nagyobb sikere volt mint nekem. – Félsz ? – fordított szembe magával.
- Egy kicsit…. – vallottam be. - Hiányzik, és csalódott lennék ha úgy kéne haza jönnünk, hogy nem tudtam beszélni vele. – megerőltettem egy mosolyt.
- Jól van elég volt a sok enyelgésből, ha nem akartok elkésni induljunk. – sürgetett Kyle.
Jackson megkereste a kulcsokat, majd bezárta a lakást. Lassan remegni kezdtem , már nem tudtam türtőztetni magam. A kocsi elindult és hamarosan megérkeztünk Abiehez.

Nem számít, hogy ki volt az apám; az a fontos, hogy én kire emlékszem.