14 fejezet.

Csengetésre ébredtem.
Nagyszerű gondoltam, egy perc nyugta nincs az embernek.
Feltápászkodtam a kanapéról, majd ajtót nyitottam.
Nagy meglepetésemre Tomas állt az ajtóban.
- szia.- köszöntem zavartan.
- Szia... zavarok? - kérdezte.
Elég nyugodt volt a természete , semmi érzelem nem látszódott rajta, mint ha meg se történt volna az a múltkori verekedés.
- Öhm, dehogy.Gyere be.- behívtam, majd helyet foglalt a kanapén.Leültem mellé.
-Szóval, ha nem haragszol belevágnék a lényegbe. Azért jöttem mert, szeretnélek egy szívességre meg kérni.- magyarázta.
-Mi most kibékültünk?Vagy... most ilyenkor mi van? - Nem értettem a helyzetet.
-Igen Carrie kibékülünk.De ez most nagyon fontos nekem. Légyszíves figyelj oda.Fontos Este lesz holnap. A nagy fejesek, köztük én, összegyűlnek abban a kis kocsmában.Tudod, ahova egyszer el mentünk. De fontos a kísérő. Viszont akiket én ismerek nők, egyikkel sem mennék el szívesen.
-Szóval akkor nekem kéne el mennem veled ?
-Pontosan. Meg tennéd azt nekem,hogy velem töltenéd a holnapi estét ?
-Ha elfelejtjük a múltkori dolgot, akkor természetesen.- vigyorogtam.
-Megbeszéltük.- mosolygott.- viszont, estélyibe kell bújnod.Az egyik nagy kutya, név szerint Mr.Brad nagyon fontos annak a cégnek ahol dolgozom. Egy üzletet kéne lebonyolítanom vele, viszont ahhoz szükséges lenne az,hogy lássa a hátteremet.Mindig szereti megismerni azt az embert akivel dolgozni fog.
-Úgy kéne beállítanom magam, mint a ..
- mint a kedvesem.Még mindig van kedved hozzá?

Gondolkoztam. Elég kockázatos dolog lenne, mert mi van ha Jackson fülébe jut ez az egész dolog. De itt lenne a tökéletes alkalom arra,hogy Tommal kibéküljek.
-Benne vagyok.- vágtam rá.
-Rendben van, akkor holnap este 8-ra jövök érted.- Tomas felállt, elindult az ajtóhoz.Kinyitotta, majd még utoljára visszafordult.- Carrie...kápráztass el.- mosolygott, majd elment.
Kicsivel később Jackson, és Kyle érkezett meg.
Szerencsére semmi jelét nem adták annak, hogy találkoztak volna Tomassal.
- Cica .- ölelt meg, majd megcsókolt.- már hiányoztál.
-Te is nekem.- az alsó ajkába haraptam, majd a nyakába csókoltam.- Találtatok valamit ?
Jackson a kanapé felé kezdett húzni, leült, maga mellé ültetett.
- Tulajdonképpen ...- kezdett bele Kyle, miközben egy vajas kenyeret kezdett csinálni magának.- nem nagyon van választék.Sok kutya sétáltatót keresnek, tömérdek alkalmi meló lenne. De keveset fizet, és hát eleve alkalmi.
-Pontosan.- helyeselt Jackson.- állandó munka kell. Tisztességes, jól fizető meló.
-Hé hé tudjátok miben lenne sok pénz ? - Kyle hirtelen nagyon izgatott lett.- már csináltam még az intézet előtt...Díler mindig is jól kaszál a bizniszekbe.
-Kyle ezt most fejezd be.- szóltam rá.- ha belevágnátok, onnan már csak egy karnyújtásnyira lennétek attól,hogy újra elkezdjétek szedni azt a szemetet.
- Szerintem rendelkezünk annyi önuralommal,hogy tudjuk mit csinálunk.- Kyle.
- Igaza van Kyle..- szólalt meg halkan Jackson.- tisztességes munka, és normális élet kell nekünk.
- Rendben van, mi lenne ha holnap estére terveznénk valami közös programot ? Unom már magam.Amanda sem ér rá nagyon...- Kyle.
- ki az az Amanda ? - szóltam közbe.
- Egy volt ismerős, nem lényeg.Na de mi a véleményetek a holnap estéről?- kérdezte újra.
- Sztornó ! .- mondtam, mielőtt Jackson bármit is mondhatott volna.
-De miért ? - kérdezték egyszerre.
-Dolgom van...Gillel vacsorázni megyek.
-Akkor mindegy.Majd máskor.Viszont most is csinálhatnánk valamit.- Kyle.
- nemár haver, hulla fáradt vagyok.Legszívesebben beülnék egy forró kádba és csak lennék.- Nyavajgott Jackson.
-Akkor tégy úgy, én még kalandozok egy kicsit.- válaszolta egyszerűen Kyle, majd el is ment.
- Végre kettesben.- sóhajtotta.- nem is tudod mennyire vártam már ezt a percet. Oké örülök,hogy itt van Kyle, de egy idő után már nagyon idegesítő.Kicsit... bolond.
- Jajj ne legyél már ilyen.- nevettem.- mindenkinek megvan a maga hibája. De így kell elfogadni a másikat. Kyle tényleg zakkant egy kicsit, de jó fej.
-Ne védd már ennyire.A nőknek az a dolga,hogy igazat adjanak a férfiaknak.- nevetett.
- Túlságosan nyűgös vagy.- néztem rá.- inkább menj fürödj meg és feküdj le.
- Igazad van, azt kéne tennem.Csak olyan jól esik,hogy végre egyedül vagyunk.- mondta, és belecsókolt a nyakamba.
- Ne most kérlek...nem érzem annyira jól magam.- nyöszörögtem.
- Valami történt?
- Csak a gyógyszer, amit Dr.Beck irt fel még...
- még meddig kell szedned?
- már csak pár darab van belőle.Aztán ennyi.
Fel álltam, felhúztam Jacksont.
- Tudod, azt bírom benned,hogy olyan vagy mint egy kis gyerek.- felhúztam a pólóját, majd levettem róla.- lusta, nyávogó, és tehetetlen vagy.
Megfogtam a kezét, és a fürdő szoba felé kezdtem húzni.
Belöktem az ajtón, szájon csókoltam, majd bezártam az ajtót, és a konyhába siettem vacsorát csinálni.
Viszonylag jó kedvem volt.Úgy gondoltam,hogy ez talán Tomasnak köszönhető, hisz mint kiderült kibékültünk.
Mit is szeretnek a srácok... gondoltam.A legegyszerűbbet akartam összeütni, de semmi nem jutott eszembe, így a melegszendvicsnél maradtam. Megkentem pár kenyeret, raktam rá mindent, amit csak a hűtőben találtam, és beraktam a sütőbe.
Miután végeztem, ledőltem a kanapéra, és a plafont kezdtem bámulni.
Mielőtt még belemélyedhettem volna a gondolataimba, víz cseppek kezdtek az arcomba hullani.Egyszer csak Jackson jelent meg egyenesen felettem.
Egy szál alsónadrágban volt, a haja vizes volt, és apró vízcseppek csöpögtek a hajáról a teste minden egyes négyzet centiméterére.
Lassan elkezdett rám mászni, majd már ott tartottunk,hogy rajtam fekszik, a kezeimet hátra erőszakolta a fejem mögé, és összekulcsoltuk a kezünket.
- Rosszat sejtek.- néztem a szemébe.
Az arcunk mm-ekre volt egymástól. Nem mosolygott, helyette komoly arccal bámult rám.
Lassan közeledni kezdett felém,megcsókolt.Nagyon lassan csinálta, az ajkai épphogy súrolták az enyémet.A bőrének őrjítően jó illata volt,és hát mit ne mondjak, már maga a látvány elég izgató volt. Jackson haja vizesen össze vissza áll.Csupasz bőre, eleve őrjítő.
-Miért kínzol.- szólaltam meg.
-Nem kínozni akarlak...- az ajkai most az arcomat súrolták, egyenesen a nyakam irányába.Mikor odaért hosszú és lágy csókot lehelt rá.
Pokolian éreztem magam.Legszívesebben, ha szabad lett volna a kezem,beletúrtam volna a hajába, és vadul megcsókoltam volna.
A nyakamról a kulcs csontomra tévedt a szája. Éreztem a leheletét a bőrömön, ami csak még jobban felcsigázott.
- Gyűlöllek.- jelentettem ki határozottan.
Több nem is kellett, Jackson egy hirtelen mozdulattal felém fordult,tekintete szinte égetett.
- Mondd még egyszer.- szólalt meg.
- Gyűlöllek.- mondtam ugyanolyan magabiztossággal.
Jackson hihetetlen gyorsasággal felpattant, a két karjába vett, és a hálószobába tartottunk.
Ledobott az ágyra, felültem.
Jackson megcsókolt, vadul és gyorsan. Ez volt az a perc amit vártam.A keze a pólóm alá tévedt, majd lehúzta rólam a felesleges ruha darabot.
Végül a melltartót is kikapcsolta, és elhajította.
A nadrágommal babrált egy ideig, de megoldotta.

A takaró alatt voltunk, lassan mozgott bennem, minden mozdulatot megfontoltan, csinálta úgy,hogy az nekem jó legyen.
Mikor megcsókolt egy forró érzés öntött el.Pontosan nem tudom meg magyarázni mi lehetett az.Átjárta az egész testemet.
Az ajkai lassan tapadtak az enyémre, a nyelve pedig rakoncátlankodott az enyémmel.
Puha bőre, minden egyes alkalommal, újra és újra, csak még jobban megőrjít.
Megunhatatlan.A kezem a tarkóján volt, többet és többet akartam belőle.
Jackson egy nagyot lökött a csípőjével,majd felsóhajtott.
A fülemhez hajolt,egészen közel.
Apró, de annál finomabb csókokat lehelt a fülem tövéhez.
- szeretlek.- súgta.- napról napra, egyre jobban.
Lemászott rólam, hanyatt feküdt mellettem.
Kapva az alkalmon,a mellkasára hajtottam a fejem, és átöleltem a derekát.
Jackson körém tekerte a takarót, majd a vállamat kezdte cirógatni.
Egyikünk sem szólalt meg, hisz a szavak feleslegesek voltak, csak elrontottak volna mindent.
Szavak nélkül is pontosan tudtuk,hogy mit érez a másik.
Hogy mit jelentünk egymásnak.
Személy szerint nekem nagyon fontos Jackson, ha elveszíteném, nem tudom mihez kezdenék.
- Rájöttem,hogy.- kezdtem bele.- imádok veled szeretkezni.
Nevetett.- szóval csak a szex miatt vagy velem? - felháborodottságot színlelt.
-Mi az,hogy ! Azt hitted azért mert szeretlek ? Ugyan, ne is viccelj.
-Hát, ami azt illeti, én is csak a testedért vagyok veled. Még egy ilyen jó cickót sehol nem találni.- hasba csaptam persze csak finoman.
-De most komolyan.- megfordultam,hogy szembe lehessek vele, a mellkasára támaszkodtam, és a szemébe néztem.- azt hiszem,hogy...szerelmes vagyok beléd.Ami számomra durva, mert életemben eddig csak egyszer voltam szerelmes.De te...mindent megváltoztatsz körülöttem..bennem.
A tenyerét az arcomra rakta, az ujjával pedig a számat simogatta.
- Ennek örülök.El mondok valamit, én életemben még soha nem voltam szerelmes. Egy ideig nem is hittem benne.Nem hittem el, hogy van olyan ,hogy szerelem.Eddig akikkel jártam, csak egy éjszakás kalandok voltak, vagy max 4 hónapig tartó kapcsolat.De... amikor téged megláttalak, az... és ne nevess ki.- mosolygott.- de szerelem volt első látásra. Amikor megismerkedtünk , pontosabban amikor már barátok voltunk, nem mertem közeledni feléd úgy..mert azt hittem,hogy te csak barátként gondolsz rám. De életem legjobb döntése volt az, amikor megcsókoltalak az igazgatói iroda előtt.
Fel kellett fognom a dolgokat.Szóval Jackson már akkor belém szeretett, amikor meglátott. Hallottam már a " szerelem első látásra " dologról.De mivel velem nem történt meg, nem hittem benne.De amit Jackson mesélt, ésszerűnek hangzik.
Válaszképp megcsókoltam.
-Soha nem akarlak elveszíteni.- suttogta.
- nem fogsz.- rá mosolyogtam, majd az oldalamra feküdtem jackson felé fordulva..
Jackson átkarolt, és hosszú ideig csendben feküdtünk egymás mellett, mikor valaki kopogott...


Kérlek, ne kelljen még mennem! Ne kelljen még itt hagynom őt! Kérlek... Istenem, hadd maradjak még vele, hadd szeressem még egy kicsit! Ígérem, nem fogok elpazarolni egyetlen pillanatot sem! Ölelni fogom, nem engedem el.