Mindenem a box. A fölöslege feszkót így tudom levezetni. Szeretem és jó vagyok benne.
Lassan 4 éve járok rendszeresen az edző terembe,az ott lévő emberek jól megértik egymást,mondhatni családként működnek együtt.Itt nem az számít,mennyire vagy tökéletes, milyen szép vagy, mennyi barátod van és milyen az anyagi helyzeted...itt csak az számít,hogy viseld a pofonokat, feltudj állni, és vissza tudd adni azokat.
Miután beértem és átöltöztem,bemelegítéssel kezdek minden egyes alkalommal. Felülés, fekvő támasz, ugrókötél utána pedig jöhet a ring.
Box kesztyű felhúz, agy kikapcsol,és csak az ösztöneidre hallgatsz.
Elhajolsz az ütések elől, és próbálsz támadni.Előbb a bal,majd a jobb kéz.Védekez-üt.
Nincs jobb érzés, mint egy sikeres találat az ellenfél arcára. Egy sikeres kivédés.
Az aktuális edzőpartnerem helyébe szinte mindig egy olyan ember arcát képzelem aki bánt.
Ilyenkor elönt a düh, a piros köd, és nincs megállás....
Itt nem vagyok az a csendes visszahúzódó lány.Itt önmagam vagyok,felszabadult.
Általában Tommal szoktam edzeni.Ő ismeri már az erőmet, a tűrő képességemet. Könnyen tudunk edzeni.
Tom 4 évvel idősebb nálam, és vőlegény.Kedves, rendes és hűséges a barátaihoz. Ő az a tipikus ember akire rá merném bízni az életem.
Edzés végén pedig levezető futás, nem kötelező de ajánlott. Én mindig megteszem mert kell,hogy lehiggadjak és vissza tudjak térni a rendes kerékvágásba.Ki a szabadba, és körbe futni az edzőtermet. Elég nagy a területe, szóval ellehet fáradni.
Ahogy elindultam futni,a fülhallgatót be raktam a fülembe, a zenét benyomtam.
Hazafele menet, nyugodtan békésen sétáltam.Minden vágyam volt egy jó meleg zuhany.
Audrina házibulit tart, meghívott vendég vagyok így sajna készülnöm is kell.
Zuhany után megszárítottam a hajam, majd kivasaltam. Nem szoktam nagyon puccra vágni magam, így nem öltöztem ki.
Audrina egy utcányira lakik tőlem, így hamar oda fogok érni. Kiváncsi vagyok kiket hívott még meg.Bár nem aggódok mert szinte biztos vagyok benne,hogy az edzőteremből is ott lesznek páran.
Így nem volt miért aggódnom.
Lassan 9 óra, így hát elindultam. Gyalog mentem, kicsit hűvös volt így felvettem a kabátom.Az ujjamim jéghidegek voltak, nem is éreztem őket.Az utcában már sötét volt, csak a lámpák világítottak.
Siettem ahogy csak tudtam, és ahogy oda értem hatalmas meglepetés fogadott.
A zene bömbölt, rengetegen voltak. Olyanok is akiket nem is ismertem.
besétálva a házba elkapott az alcohol szaga. Tömény sör szag, körbe néztem de egy ismerős arcot sem láttam,majd valaki a nevemen szólított...Audrina.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése