I remember you - Emlékszem rád...

Reggel felkeltem, majd a sulira készülve elkezdtem a napi rutint.
Zuhanyoztam hajat mostam és megszárítottam.
A tükör előtt állva azon gondolkoztam,hogy vajon tényleg olyan csúnya vagyok mint ahogy H mondta? Vagy csak bosszantani akart ezzel?Nem is érdekel,menjen a francba... nem fogom hagyni,hogy egy ilyen barom véleménye bármit is jelentsen nekem. Legalább megtudtam,hogy nem vagyok az esete. Remélem annyira sokat ivott,hogy nem fog emlékezni ma a történtekre... az ciki lenne... nagyon is.

Cipő köt, haj felgumiz.

És ha még is emlékszik mindenre? Ha tudja,hogy mennyire megbántott ezzel a megjegyzésével? Ha ma is ki fog gúnyolni? Talán nem is kellene ma iskolába mennem... áhh mit tegyek?
Nem, meg mutatom neki, hogy nekem nem számít a véleménye. Nem vagyok ronda.
Ronda az : akinek testi adottságai nem az elvárásoknak megfelelő?  Ez lenne a rondaság definíciója?
Erősen kétlem.
Szép pedig az : aki a jobban sikerült testi domborulatait szinte alig létező ruhadarabban mutogatja? Ha valaki ettől szép annak csak gratulálni tudok. Hát én nem fogok be állni a sorba. Különc vagyok na és? Ez jelent valamit? Nem hiszem, legalább van egyéniségem.

A suli felé tartva, a szokásos úton haladva még mindig csak azon járt az agyam,hogy ma különösen szürkének kell lennem.
Délután edzés, alig várom.Az egyetlen értelmes a mai napban.

-Hanna várj már ! -  kiáltott Audrina.
Viccel látványt nyújtott,mivel az ingjét futás közben gonbolja, a táskája ide oda dobálózik, a haja szanaszét.
- ennyire szét csaptad volna magad?- kérdeztem nevetve.
- nagyon vicces. Nem...elaludtam. De te hova tűntél tegnap? Kerestelek mindenhol de nem találtalak.
- Fáradt voltam -  vágtam rá -  nagyon. Kifárasztott az edzés előtte és pihenni akartam.
- aha értem... én mást hallottam H-tól. Nekem valami olyasmit mondott, hogy kellemesen elbeszélgettetek.
- És azt is emlitette,hogy le rondázott??- háborodtam fel, és azonnal dühbe jöttem.
Audrina csak nevetett, szinte már fuldoklott és levegőér kapkodott.
- örülök,hogy ez neked ennyire vicces.
- Nem azon nevetek de tényleg . - kuncogott tovább.- csak H stílusa miatt, ahogy mondhatta, eltudom képzelni milyen fejet vághattál.
Nevetett még párszor, de mire oda értünk a sulihoz abba hagyta.
- félek.- súgtam
- mitől?
- H-tól...a tegnapi miatt... tényleg ronda vagyok?
- nem nem vagy ronda.- mosolygott.- egy idióta vagy mert hiszel neki.
Megragadta a karom, majd húzni kezdett befelé.- Ne félj Hanna. H normális jófej srác. Csak szekálni akart szerinte, ráadásul azt is csak azért, mert ivott. Lehet nem is emlékszik már a tegnapira.
- én is ezt remélem, de mi van ha  még is ?
- Hát ha még is... akkor itt vagyok én.


Csengettek

Most, vagy soha. Szembe nézek félelmeimmel, és kész.

Besétáltunk az osztályba, leültünk a helyünkre.
H sehol.
- Audrina - mutattam neki az előttem lévő üres padot, majd egy mosollyal nyugtázta,hogy megnyugodtam.
-látod? én mondtam.Nincs mitől félned.

Besétált az irodalom tanár és kezdetét vette az óra.

- Kérem nyissák ki a tankönyvet az 567-ik oldalon.- katonás volt a tanárnő, de nagyon rendes. - Ahogy azt már észre vették a görög mitológiáról fogunk tanulni, melyben sok témakört megismerhetünk. Ilyen a szerelem, a harag, a kitartás és még sorolhatnám. Ki tudná felsorolni nekem a görög mitológiát meghatározó nagy alakokat?- körbe nézett az osztályra. Ez az a tipikus pillanat, amikor mindenki inkább elbújna mert nem akarja villogtatni a nulla tudását.
- senki? biztos? Akkor én választok -  majd kopogtak. - Jöjjön be kérem.
AZ ajtó kinyílt.És ez volt vágyaim ne továbbja.
- Hugo, ön szerint mikor kezdődik az iskola ? -  kérdezte a tanár.
- Jóreggelt mélyen tisztelt tanárnő. Elnézést kérek késésemért, de miért is hazudjak... elaludtam. -  a hangja komoly volt, arca szintén.
- Üljön a helyére kérem.
Becsukta az ajtót, majd elkezdett felém sétálni. Nem nézett rám, a földet bámulta.
Fehér v kivágású póló volt rajta, végülis csak a minuszok repkednek de ő tudja.
Leült, majd az óra folytatódott tovább.
 - Akkor ha már itt tartunk Hugo, kérlek mutasd be és jellemezd nekünk a görög mitológia nagy alakjait, és az istenekre gondolok.
- Zeusz.
- kérem folytassa eddig jó.
- az egek ura. Hádész, az alvilágé mindene a hatalom. -  elhalgatott  majd folytatta. -  Adonisz, a férfi nem megtestesítője, a férfi bálvány.Aphrodité, a szépségé , bár munkája nem sikerült jól mert sok ember nem rendelkezik nagy szépséggel. - nevetett majd hátra fordult rám nézett, és ujra vissza fordult.
Én pedig szépen csendesen folytam le a székről, elrejtőzve a világ elől. A többiek persze mind nevettek ezen a hatalmas poénon.
- Rendben köszönöm -  felelte a tanár. -  akkor kérem jellemezze Antigonét....lássuk csak ki is.... Hanna. Kérem álljon fel, hogy jól látható és érthető legyen. Vagy tudja mit, jöjjön ki ide mellém.
Ezt nem hiszem el... gondoltam. Nem elég, hogy mindenki rajtam röhög mert H-nak sikerült megint tökéletesen megaláznia, most még ez is.
Felálltam helyemről, lassan de annál biztosabban. ELindultam a tábla felé, a tanárnő mellé, és csak reménykedni tudtam,hogy nem esek el a saját lábaimban.
- Akkor hát kérem kezdjen bele. Át adom a szót.

Gondolkoztam, miközben az ablakon néztem kifelé.És elkezdtem.
- Antigoné egy olyan emberi tulajdonság megtestesítője volt, ami már  kihalt a többi emberből. Ez pedig a kitartás és a hűség.
- Ezzel mire is akar célozni? - tette fel a kérdést.
- Antigoné egy erős, kitartó és céltudatos ember volt. Vőlegénye Haimon akiről szintén csak jót lehet mondani. Mikor Antigonét halálra itélték. -  nyeltem egy nagyon, else hiszem,hogy eddig sikeresen eltudtam mondani - Haimon a szerelme arra a döntésre jutott, hogy mivel szerelme halott, mivel ő ezt hitte, neki sincs miért élnie.Nem tudja elképzelni életét egy olyan világban ahol az az ember, akit a világon mindennél jobban szeretett, tisztelt becsült, akit a legszebbnek látott . - akaratlanul is H-ra néztem  aki érdeklődést mutatva nézett engem  és mosolygott. -  egyszer csak megszünt létezni. Volt nincs, egyik percről a másikra. Nem tudta feldolgozni annak tudatát, hogy akire  jövőjét építette, akivel a házasságot tervezte és  akivel le akarta élni élete hátra levő részét, az már nincs többé. A gondolata,hogy soha többet nem érintheti, nem csókolhatja,hogy soha többet nem láthatja gyönyörű arcát, megrémítette, és letaszította a depresszió legfelsőbb fokára.
- Rendben Hanna, köszönöm, nagyon szép volt.
Elindultam a helyemre próbálva minél gyorsabban.
Leültem majd H egy cetlit rakott a padomra.
A papír cetli gyűrött volt és össze volt gyűrve. Nem értettem mi ez az egész, lassan elkezdtem kibontogatni.
" Megbántottalak a tegnapi és az előbbi kis megjegyzésemmel talán? Vagy alapból kerülöd a szemkontaktust?"

Csodálkozva olvastam újra ás ujra a sorokat mondván mit irjak vissza rá, aztán kezembe vettem a tollat és irni kezdtem :
" Kedves Hugo. Egyáltalán nem bántottál meg a tegnapi sértéseddel, az előbbi pedig szintén nem hatott meg."
Össze gyűrtem a lapot, majd meg kocogtattam a vállát. A kezével a feje fölött hátra nyúlt, a tenyerébe raktam a papírt, ő pedig elvette.
Kibontotta, elolvasta.
Nevet.

Mi olyan nevetséges ezen? Gondoltam, majd láttam,hogy újra írni kezd.
A papír ismét az asztalomon volt.
" Ennek nagyon örülök. Nem venném a szivemre, ha megbántanálak.Pedig azt hittem,hogy rögtön ez után miattam léptél le olyan gyorsan a buliból :)"

" Nem miattad. Dolgom volt."

" Még is micsoda?"

" nem tartozik rád."

" Hanna, ne legyél ilyen hisztis,ha nem látnád próbálok jófej lenni"