Tetszik egy fiú...nagyon is. Tipikus menő,senki véleménye nem foglalkoztatja. Adonisz, férfi és női bálvány is egyben... a nők kedvence, epekedve nézik minden lépését, mozdulatát.
Különösebben nem vagyok oda érte, de van benne valami titokzatosság ami számomra annyira vonzóvá teszi... viszont egy hatalmas seggfej. Megjelenéséből adódik,hogy ilyen legyen, mivel tudja magáról,hogy a " top 10-es listán " az első helyen szerepel, tesz róla,hogy ez így is maradjon.
Furcsa sötét körökben mozog és ha jól tudom barátnője is van. De nem izgat, mért is izgatna? Hisz tudom,hogy számomra elérhetetlen és ami a legfontosabb,hogy észre sem vesz... A suli folyosón szinte keresztül néz rajtam,mivel azon a környéken lakik ahol én, szokásom volt rá köszönni, de egy idő után mikor soha nem köszönt vissza meguntam és azóta néma csendben sétálok el mellette.
H-nak hívják, ha jól tudom Hugo...osztálytársam... az a véleményem róla,hogy bár a sok ajnározás miatt vált ennyire felszinessé, szinte biztos vagyok benne,hogy legbelül egy nagyon kedves és érzéki ember, mondjuk mindegy..
Minden egyes alkalommal amikor meglátom reggelente, valami furcsa érzés kap el. Mintha a szivem ki akarna ugorni a helyéről és akármennyire próbálom elfogadtatni magammal a tényt miszerint csak jobban járnék azzal ha kitörölném ezt az érzést hisz egy örök beteljesületlen vágyam marad akár csak beszélgetni vele mint barát, nem pedig egy " idegen" valahogy nem tudok ellenállni csábos mosolyának...vadító illatának.
H megtestesíti az erős férfi nemet. Szép, mondhatni gyönyörűen kidolgozott teste egyfajta védelmet sugárzó eszköz, persze a nőknek, biztonságot sugallló megjelenés.
A férfiak szemszögéből persze más, erős harcias jellem, vadóc, félelmet nem ismerő...
A barátnője egy igazi céda. Nem értékeli azt amije van. De ha tudná,hogy milyen nagy szerencséje van ezzel a sráccal... számos alkalommal lépett már félre, és nem fér a fejembe,hogy nem elégszik meg H-val...
Na mindegy, elkalandoztam... haza fele tartok a suliból és már megint a felhők felett járok.
Az idő borús, szinte hideg.Az ujjaim remegnek, nem csoda itt az ősz.Lassan kabát szezon van, az eső lassan elered én pedig megint szerencsétlennek érzem magam amiért bőrig ázva még legalább három utcányit kell sétálnom...
Az én társasági köröm más, néhányan furcsának találják de nem érdekel. Én nagyon jól érzem magam velük.
Legjobb barátnőm Audrina, tudja a kis titkom és próbál ösztönözni,hogy merjek lépni, keressek valami indokot amivel megszólíthatnám H-t... de persze könnyű ezt mondani mint megtenni.
Audrina , H egyik haverjának barátnője. Így ő legalább folyton a közelében lehet, és talál indokot arra,hogy beszélgessen vele. Néha irigylem. Nembaj, hiszek abban a tényben mi szerint egyszer én is megtalálom a nagy Ő-t és boldogan élünk amíg meg nem halunk..
- Seggfej! - ez az én szerencsém, egy hülye autós belement a pocsolyába, a vizet pedig szépen rám verte...
Ennél jobb napom nem is lehetne. A suliban sem volt tökéletes minden. A cicababák azt hiszik ővék a világ. Minden szünetben sprint a mellék helységbe,elő a smink táska, és újabb hat kilót raknak magukra. Ezt persze rutinosan lassan 2 éve.
Aztán vannak a sportolók. A legnagyképűbbek mind közül. Kiszemelik a gyengébbeket, a visszahúzódókat, mint amilyen én is vagyok, és hoppá már is meg van kit szivassunk egész évben...
Ezért szeretek inkább láthatatlan lenni, kivéve egy ember számára...ahj.
Beértem az utcába, nocsak.. H már itt van, hamar hazaért elkerülve az esőt. A motorja a ház előtt van, úgy látszik nem félti a lassan ideérő vihar elől.
Órákon (előttem ül.) mindig olyan csendes, mintha ellenne varázsolva. Az örök gondolkozó...
én pedig követem a példáját...elábrándozok őt nézve, bár egyszer elég jól be is égtem emiatt 2 hete..
2 hete matek órán.
-Nyissátok ki a füzetet, és irjátok a következőt... (4x+ 24y) / ( 16yx / 4 xy a négyzeten )
Nem vagyok egy nagy matek zseni,így mindig megbánom amikor nem figyelek oda. Mint most is. H megint elképesztő...a puszta tény,hogy előttem ül, már boldoggá tesz. Az illata vonzó, a haja... a bőre... Talán egyszer majd sok sok év múlva elmerem majd mondani neki,hogy oda vagyok érte... de talán kifog röhögni...sőt, biztos,hogy kifog röhögni. Akkor inkább nem mondok neki soha semmit, és megmarad az az egyetlen dolog,hogy nézhetem...
- Hanna kérlek gyere a táblához és old meg nekünk ha már annyira elmerengtél a matekban.- Clark professzor mindig is imádott szemétkedni.
Elindultam hát a táblához, kezembe vettem a krétát és csak álltam ott hülyén... hátra fordultam az osztállyal szemben, minden szem engem nézett... köztük az övé is.
- Nos Hanna - kezdte rá megint - ha már a matek nem megy, elmondanád nekünk is,hogy mi volt az a fontos dolog ami miatt annyira elvoltál varázsolva?
-Biztos a titkos szerelme !! - kiabálta be Cristin. Az egyik cicababa.
- Úgy gondolom kedves Hanna,hogy ha fele annyi energiát fektetne a tanulásba mint az ábrándozásba, lehet,hogy még jobb is lehetne.Bár ez csak egy tanács... üljön le !
Lassan és szótlanul bandukoltam vissza, szégyen teljesen...nem szeretek szerepelni, felhívni magamra a figyelmet.. habár oppálá...titkos szerelmem?? Talán tudja? Ne! Csak ezt ne! Nem derülhet ki. Ha napvilágra jutna a titkos, inkább elköltözök... nincs az az isten,hogy én elviseljem azt a szégyent amikor megkapom a vissza utasítást...
Nem volt egy kellemes élmény.
.Most ,hogy végre haza értem, készülök az edzésre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése