A következő frissig, a komi határ 6.

Egész úton csak az járt a fejemben, hogy most, vagy soha. Fogalmam sincs apám,hogy fog reagálni a jelenlétemre, szerető szülőként, vagy utálkozni fog. Talán ma kibékülünk, de talán nem, és ha az utóbbi fog érvényesülni csalódott leszek.

- Minden rendben? – Már harmadszorra kérdezi meg ezt Jackson, persze van is rá okra. Az arcomra teljesen ki ült az aggodalom.

- Persze. – mosolyogtam rá. Igazából pedig , nem akartam megosztani vele a félelmem.

Hamarosan pedig meg is érkeztünk Abiehez. Leparkoltunk a ház elé, ahol már sorban gyülekeztek az autók. Kiszálltunk, majd egyenesen a ház felé vettük az irányt. Belekaroltam Jacksonba, aki ezt egy mosollyal nyugtázta, Kyle pedig mögöttünk slattyogott. Amint beléptünk az ajtón, nagyon meglepődtem. Nem gondoltam ,hogy ennyi ember fog ma megjelenni apám születésnapja miatt, de ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyire fontos ember. Hivatásából adódik,hogy sok emberrel kerül kapcsolatba az élet során. Beljebb mentünk, Abiet keresve. Azonnal meg is találtam, a konyhában töltötte az italokat.

- Carrie, kicsim . – ölelt meg. – örülök, hogy eljöttetek.

- Jacksonnak köszönd. – néztem rá. – ő beszélt rá.

- Akkor neked köszönöm Jackson. – Abie. - most mennem kell, de érezzétek jól magatokat. Carrie . – fordult felém . – Apád beszélni akar veled az este folyamán, csak szólok, hogy ne tűnj el. – mondta, majd azonnal ment is tovább, a többi vendéghez.

- Nem állt szándékomban lelépni . –mondtam Jacksonnak.

- Csak figyelmeztetni akart. Menjünk ki a verandára. - átkarolta a derekam, intett Kylenak, és mentünk is.

Emberek tömege volt a hátsó kertben, mindegyik kellemesen beszélget, és iszogat. Ezek szerint jól érzik magukat, ilyen tömegben nem is csodálom ha majd nehezen fogom meglátni apám.

Hátul a falnak tolva, volt egy hosszú kanapé, előtte egy asztal. Szépen felvolt díszítve.

Kyle leült az egyik fotelbe, mi pedig egymás mellé ültünk a kanapéra.

- Ugyan már, nekik is adjon . – jött Eva,és le emelt a pincér tálcájáról három pezsgős poharat.

A pincér jött, és teli töltötte nekünk.

- Ne haragudjatok, még kezdő . – ült le hozzánk. – Tudod Carrie, azért csodálkozom, hogy eljöttél. Nem hittem volna.

- Nem is jött volna, ha nem beszélem rá . –mosolygott Jackson.

- Akkor még szerencse, hogy rá beszélted. Apa már itt van, de valami nagyfejesekkel beszélget.

- Te már beszéltél vele ? – kérdeztem.

- Nem mondhatnám azt beszélgetésnek. Inkább csak köszöntünk egymásnak, de annyit mondott, hogy a parti végén majd beszélni akar veled, és velem is. – Eva. – Személy szerint, én eléggé félek ettől a dologtól. Rég nem találkoztunk vele.

- Anya itt van? - mikor ezt a kérdést feltettem, hosszú percekig csend állt be. Gondolom nem hitték volna, hogy érdekelne..- Csak a formaságok miatt. – húztam ki magam a kínos csendből.

- Anya is itt van. De ő nem mutatott akkora érdeklődést felénk, mint apa. – kezdett bele Eva.- Abie mondta, hogy beszélt apával, és hiányzunk neki. Kicsit nekem is hiányzik…

- Remélem helyre áll minden. - ittam a pezsgőmből.

Miközben Kyle, Eva, és Jackson mély beszélgetésbe merültek elgondolkoztam.

Egy három évvel ezelőtti pillanat jutott eszembe. Mikor bemutattam Henryt apámnak.

Emlékszem mennyire tetszett neki, és milyen jól össze barátkoztak. Akkor még a hercegnőjeként kezelt, és bánt velem. Mostanra nem tudom, hogyan kéne viszonyulnom hozzá. Régen én, és Eva voltunk a mindene apánknak. Mindent megtett értünk, és a csillagokat is lehozta nekünk az égről. Hihetetlenül jó apa volt. Imádott minket, és mi is imádtuk őt. Ha rosszat tettünk, mindig megharagudott, de aztán pár perc múlva meg is bocsájtott. Anyámmal ellentétben… anyám mindig is a saját érdekeit tartotta elsőnek. Ha valami gondunk volt, szükségünk volt valamire, csak apánkhoz fordulhattunk.

- Carrie jól vagy ? – kérdezte Jackson.

- Minden rendben . – Körül néztem . – Kyle és Eva ?

- Eva félre hívta beszélgetni Kylet, hogy jobban megismerjék egymást.

- Remek, végén még összejönnek. - mondtam unott hangon.

Lágy, és ritmusos zene ment. Sok ember ennek hatására táncolni kezdett.

- Még mindig azon csodálkozom, hogy Abie, hogy képes ilyen partikat szervezni . – nézett körbe Jackson.

- Van segítsége. – nevettem . – a barátnői , az a tipikus négyes, nagy dolgokra hivatott. Főleg parti ügyekben. – arcon csókoltam.

- Jackson, gyere gyorsan . – rohant hozzánk Kyle. Nagyon izgatott volt.

- Mi történt ? – fordult felé Jackson.

- Póker, fent az emeleten. – újságolta.

Jackson rám nézett a könyörgő kiskutya szemekkel.

- Szabad? – kérdezte.

- Tünés. - mosolyogtam rá.

Megcsókolt, majd percek múlva már a nyomát se láttam. Egyedül maradtam a kanapén.

Ebben a percben csodáltam az embereket, milyen önfeledten tudnak bulizni. A társaság vagy táncol, pókerezik,beszélget, iszogat. Idő közben Eva jött vissza hozzám. Leült szembe velem, egy pezsgős üveg társaságával, töltött a poharamba, majd a sajátjába. Hátradőlt a fotelban, majd bámult rám.

- Mi van ? - kérdeztem.

- Jackson jó fej. – mondta, majd ivott egyet a poharából.

- Tudom .

- Szeret téged.

- Eva, olyat mondj, amit nem tudok. - fakadtam ki.

- Rendben, nézd csak, apa erre fele tart. - mutatott jobbra. És valóban, tényleg erre közeledett. Mindketten össze szedtünk magunkat, és vártuk, hogy elérjen hozzánk.

- Leülhetek hozzátok ? – Apám mint mindig, most is öltönyben volt. Dekadens és magabiztos kiállása pedig csak még jobban fokozta bennem a hiány érzetét.

- Gyere csak. - mosolyogtam rá, majd arrébb csusszantam .

- Remélem nem zavarok, és tudunk beszélni . – ült le mellém.

- Már mindketten vártuk, ezt a beszélgetést, szóval nem lesz semmi gond. – Eva.

- Szeretném újra kialakítani azt a köteléket ami köztünk volt, régen. Mikor még egy család voltunk. - kezdett bele.

- mikor még Carrie velünk volt. – Szólt közbe Eva.

- Tudom, hogy pontosan ez a legfőbb ok, ami miatt eltávolodtunk egymástól. De mindannyian beláthatjátok, hogy ez volt a legjobb megoldás mindenki számára. – Apa.

- Igaza van Eva. Ha akkor nem kerülök be az intézetbe, nem ismerem meg Jacksont. – mondtam.

- A barátod ? – érdekes módon ez felkeltette apám figyelmét.

- Igen, az . – mosolyogtam. Erre nagyon is büszke voltam. Van egy barátom, aki szeret.

- Szeretném tudni, hogy hol laktok. Mit csináltok, van e valakitek. - nézett körbe Apánk.

- Eva talán kezd te. - vigyorogtam rá.

Ezek a percek életem legjobb percei voltak. Apával megpróbáljuk rendezni a helyzetünket. Talán megint olyan lesz minden, mint régen.

- Mikor eljöttem tőletek, az egyik barátnőmhöz költöztem. Munkát kerestem, most fodrászként dolgozok. Barátom pedig, hát nem igazán vagyok a hosszú párkapcsolatok híve. – fejezte be.

- Carrie, szeretném ha te is mesélnél nekem. Mi történt veled miután kikerültél ? – fordult felém.

- Na igen . Miután kikerültem, haza mentem . Egyedül anya volt otthon, te dolgoztál. Összepakoltam a cuccaim, és időpontot beszéltem meg egy férfival, lakás ügyben. Még az nap kivettem, mivel szükségem volt egy lakásra. Jackson pedig, két napra rá kijött, és össze költöztünk. Dolgoztam egy helyen, de felmondtam, mivel megtudta a tulajdonos az intézetes múltamat, és közzé tette, a nem tetszését ezzel kapcsolatban. Most pedig … nincs munkám.

- Sajnálom, ha elhanyagoltalak titeket az utóbbi évben . – hajtotta le a fejét. - nagyon hiányoztatok mindketten, de nem tudtam ,hogy fogadnátok ha meg keresnélek titeket. – észre vettem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán. Megöleltem.

Abban a percben olyan forróság öntöttel, amilyen még sosem. Már értem, milyen érzés, amikor az ember hosszú idő után találkozik csak azzal, akit szeret.

- De most nekem kell mesélnem . – tolt el magától. – Anyátokkal elváltunk, már egy ideje. Külön utakon folytattuk, és rég nem beszéltem vele. Elképesztően megváltozott a viselkedése, az utóbbi hónapokban. Utálkozik, és letagadja a családját.

- Apa . - szakította félbe Eva . - azon gondolkozom, hogy mi lesz most hármunkkal?

- Szeretném ha többet találkoznánk. Ha újra megismerhetnélek titeket - mosolygott. - szóval Carrie, kezdhetnénk azzal, hogy bemutatod nekem a barátodat.

- Megkeresem . – mosolyogtam rá. Felálltam, és elindultam Jackson keresésére.

Mivel tudtam, hogy az emeleten pókereznek , könnyű dolgom volt.

A lépcsőn elég nehezen haladtam fel fele,de végül felértem.

Abie egyik vendég szobájában fel volt állítva egy asztal. A szobát füst borította, és pia szag.

Rendkívül csinos nők vették körül , az asztalnál ülő férfiakat. Ott volt köztük egy csomó gazdag és hatalom mániás férfi, de akadtak koromból valóak is.

Aztán megpillantottam Jacksont. Szemben ült velem, és épp a kártyáit nézegette, egy cigaretta kíséretében, mellette pedig Kyle gyújtott rá egy szivarra.

- Mr.Holloway tartja ? - kérdezte az egyik srác.

- Nem, emelek. - vigyorodott el.

mindenki bedobta a kártyáit, és egy sóhaj kíséretében a pohár fenekére néztek.

Mivel úgy tűnt, hogy nem nagyon akar véget érni a póker parti, úgy döntöttem oda megyek Jacksonhoz. Átverekedtem magam a bögyös huszonévesek közt.

- Szívem . – szóltam.

- Kicsim . – magához húzott majd megcsókolt. - látjátok milyen mázlista vagyok?

- valóban. - nézett rám az egyik fószer.

- Na el kezekkel, ő csak is, és kizárólag az enyém.Mondjad mit szeretnél? – fordult ismét felém Jackson.

- Apám meg akar ismerni téged. - mondtam.

- Már beszéltél vele ? – Állt fel.

- Tulajdonképpen igen.

- Akkor menjünk . – mosolygott rám. Megfogta a kezem, és elindultunk le a lépcsőn.

Mikor leültünk apámékhoz, úgy tűnt jó kedve van Evanak is és apámnak is.

- Szóval te vagy Jackson . – állt fel apám, és kezet fogott Jacksonnal.

- Maga pedig Mr. Davis. – Jackson.

- Szólíts csak Bryannak . – leült, mi pedig követtük a példáját.

- Remélem vigyázol a lányomra. A legjobbat érdemli . – Szóval most jött el az a pillanat, mikor apám befenyíti az udvarlómat ?

- Ebben igaza van. A legjobbat érdemli, és én kisebb - nagyobb sikerrel megadom neki.

- Mióta vagytok együtt ? – apa.

- Mióta is drágám? - nézett rám Jackson . – úgy 7-8 hónapja.

- akkor már komoly kapcsolat. Mennyire szereted a lányomat Jackson?

- Az életemet is oda adnám érte Bryan . – Jackson arc kifejezése komoly volt. Látszott rajta, hogy valóban komolyan gondolja, amit mond. Tudtam, hogy ezzel arra utal, ami most Angelával van. Angela azzal fenyegeti, ha nem ad drogot Jackson neki, akkor megöl engem. De ha Jackson a droggal foglalkozik, bármikor fogyasztóvá válhat, akkor viszont az ő élete lesz a tét. Valóban oda adná értem az életét, és ezt rendszeresen bizonyítja.

- csak annyit kérek tőled fiam, hogy soha, semmilyen körülmények között, ne bántsd meg. – apa.

- úgy lesz…úgy lesz.

Örültem, hogy az apám és Jackson közötti beszélgetés könnyedén zajlott le. Nem erre számítottam, így kellemesen csalódtam. Továbbá örültem annak is, hogy Jackson végre megismerte azt az embert, akit én a világon a legtöbbre tartok.

Apám félre invitálta Jackson egy komolyabb beszélgetésre, csak remélni tudtam, hogy nem akarja befenyíteni semmivel. Lassan éjfélre járt, és kezdtem örülni, hogy újra rendben vannak a dolgok, de úgy látszik túl korán örültem.

Anyám közeledett felénk.

- már csak ez hiányzott. – temettem az arcom a tenyerembe.

- mit vártál tőle ? – Eva. Ezek szerint ő is kezdett ideges lenni.

Anyám azok közé tartozik, akik nyugodt szívvel mutogatják magukat a férfiak előtt. Flörtölnek, és randizgatnak másokkal, még ha férjesek is. Sosem szeretett minket.

Kihívó öltözékével, most is felhívta magára a férfiak figyelmét.

- Hát itt vannak az én lányaim . – vigyorgott ránk.

- Valami probléma van? - néztem rá.

- Nem dehogy csak rég találkoztunk így együtt. .- mosolygott ránk.

- Helga, fejezd be. - jelent meg apám, és Jackson. – ne merészelj jelenetet rendezni.

- Igazad van Bryan, elvégre is ez a te szülinapod. - nevetett. - nocsak, ki ez az úri ember. - nézett Jacksonra.

Felálltam, és belekaroltam Jacksonba. - Ő itt, a barátom Jackson. - mutattam be neki.

- hm…- nézett végig rajta. - nem is értem, hogy egy ilyen jóképű , sármos pasi, mint te Jackson, hogyan tudsz összejönni egy ilyennel mint az én lányom? Szörnyű.

- Tudja asszonyom. - mosolygott rá Jackson. - ez úgy lehetséges, hogy szeretem őt.

- Ezt higgyem is el nem ? - nézett végig rajtam.

- Attól tartok muszáj lesz. - Szerencsére Jackson megvédett, vagy ,hogy is mondjam.

Nem tudom mit vártam anyámtól, még apám szülinapján is képes jelenetet rendezni.

Anyám rám nézett, majd Evara.

- ti vagytok a legnagyobb szégyen az egész életemben. Két ostoba, ocsmány, tudatlan ribanc. – sziszegte.

- Csak, hogy tudd anyám . - közelebb mentem hozzá, és a szemébe néztem. - inkább nekem kéne szégyenkeznem miattad. Negyven éves létedre, itt kelletted magadat a férfiaknak, mint egy olcsó cafka. Szívtelen semmire kellő vagy. A világ szégyene. – amint ezt kimondtam, visszakézből kaptam egy óriási pofont.

A földre zuhantam, és erősen vérezni kezdett az orrom.

Felnéztem, apám a karjánál fogva ráncigálja el anyámat. Nagyon jól teszi.

Jackson felemelt, és bevitt a házba, a fürdőszobába. Ahogy át haladtunk a tömegen, éreztem ,hogy minden szempár engem figyel. A vér teljesen elborította az arcomat.

- zárd be az ajtót. - kértem. Az ajtóhoz sétált, és kulcsra zárta.

Fogott egy rongyot, majd az orromra szorította.

- jól vagy ? – simogatja meg az arcom.

- Persze, csak… csalódtam anyámban. Bár ez nem újdonság. – nem tudtam,hogy ilyenkor mit kéne mondanom, így csak mereven bámultam magam elé.

Jackson a kezeit a csípőmre tette, felemelt és a mosógépre ültetett. A térdeim közé bepréselte magát, és az arcomat cirógatta.

- sajnálom. - mondta.

- Nincs mit… én sem sajnálom, te se tedd. - erőltettem meg egy mosolyt.

- Csak rossz látni ezt az egészet, hogy mennyire eltávolodtatok a szüleitektől, hogy anyád így bánik veled.

- Már megszoktam. Nem tudom te mire számítottál, de ez van. Kész , nem lehet, és nem is akarok változtatni a helyzeten. Apámat vissza kaptam, ennyi elég is. Mindig is ő volt az akit a világon mindennél jobban megbecsültem. Anyám pedig mindig egy utolsó cafka marad a szememben.

Jackson megértette, hogyan is érzek anyám iránt. Ennek köszönhetően a mai este folyamán, többet nem is került szóba a dolog.

- már elállt. – eldobtam a rongyot, és megmostam az arcom.

- Haza menjünk? – kérdezte.

- Dehogy, emiatt nem fogok. Megkeresem apámat, te pedig nyugodtan menj vissza Kyleal pókerezni. – már nyitottam ki az ajtót, de Jackson vissza rántott.

- Biztos nem akarsz haza menni ? – átölelt, és homlokon csókolt. - Carrie emiatt, nem kell érzéketlennek lenned…

- Biztos Jackson. – eltoltam magamtól, és megcsókoltam. - menj vissza pókerezni. Érezd jól magad.

- Carrie . - rontott be Abie. - hallottam mi történt. Jól vagy ?

- Persze Abie, minden rendben .

- sajnálom, hogy jelenetet rendezett. Nem is értem miért hívtam meg. – sajnálkozott.

- Mert a húgod. Abie, ne kérj bocsánatot, nem a te hibád. - mosolyogtam rá.

Kimentem a többiekhez, és leültem melléjük.

- Ne haragudj kislányom. - ölelt át apám.

- nem gond. Felejtsük el oké?Beszéljünk másról. – néztem rá.

- Holnap ráértek ? - nézett ránk. – szeretnélek elhívni titeket ebédelni az egyik étteremben. Természetesen szeretném ha Jackson is eljönne..

- megyünk. – mondta Eva.

- Örülök, hogy eljöttetek. - búcsúzkodott Abie a vendégektől. Hajnal volt már amikor véget ért a parti. Az emberek sorba távoztak el, már nagyon kevesen voltunk csak.

- Lassan mi is mennénk. - fordultam Abiehez.

- Rendben van, örülök, hogy itt voltatok, és ,hogy rendeződtek a dolgok. – puszilt meg.

Elbúcsúztam apámtól, és Evatól. Megbeszéltük, hogy holnap délben találkozunk a belváros egyik legjobb éttermében. Jackson, Kyle és én beszálltunk a kocsiba, majd haza mentünk. Fáradt voltam egy kicsit, de nagy izgalommal töltött el, hogy holnap nálam lesz az egész család. Hiányoztak már az ilyen pillanatok.

- jó fej apád van. - szólalt meg Jackson.

- az. Kedvel téged. - nevettem. - amúgy, Kylenak mi baja ?- Hátra néztem, Kyle teljesen ki van ütve. Mihelyst beült a kocsiba, abban a percben el is aludt.

- egész este furcsán viselkedett, pedig nem láttam, hogy ivott volna. - mondtam.

- Csak jól érezte magát biztos, és most elfáradt. - hadarta Jackson.- viszont, még szerencse, hogy kedvel. Végül is a leendő apósom.

Meglepetten néztem Jacksonra. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Mint kiderült, ezt a kapcsolatot ő is nagyon komolyan gondolja.

Jó volt tudni, hogy hosszú távban gondolkozik, úgy mint én.Jackson gyorsan leparkolt, felébresztettük Kylet, aki nem igazán volt magánál, de sikerült fel jönnie a lakásba. Adtam vacsoráz Cézárnak, aki megrohamozta Jacksont.

- Nem is tudtam, hogy ilyen jóban vagytok. - mosolyogtam rá.

- Sikerült össze barátkoznunk. – Jackson.

Átöltöztem egy toppba, és egy rövid nadrágba, majd be is bújtam az ágyba.

elképesztően fáradt voltam.

- Holnap gondolom mész Angeláékhoz. .

- tulajdonképpen ők jönnek ide.. – karolt át.

Szembe fordultam vele, és hozzá bújtam. Próbáltam kihasználni ezeket a perceket, mivel holnap nagy valószínűséggel csak este fogunk találkozni.

- Csak olyan jó lenne ha holnap te is velem tudnál jönni. – nyavalyogtam.

- Hidd el én is szeretnék menni, de Angela este már hívott. Nem tudok vele mit csinálni. 10-re jönnek ide. Szeretném ha legalább 3-ig nem jönnél haza. Nem akarok problémát.

- ahogy akarod. – fájt, hogy így kell élnünk, még ha csak egy darabig is.

- Csak nem szeretném ha bajod esne. – csókolt meg.

Reggel mikor felébredtem Jackson már nem volt mellettem. Felöltöztem, és készülődni kezdtem mivel már csak pár órám volt. Próbáltam átlagosan öltözni. Egy fekete pulóver tökéletes volt, amit egy farmerrel párosítottam. A hajamat össze kötöttem és készen is voltam. Be mentem Kylehoz, hogy felébresszem, de ő sem volt otthon. Helyette más fogadott. Nem tudom,hogy Kyle mennyire értelmesen gondolkozik, de ő sem gondolhatta , hogy ha az asztalon hagy egy csomag drogot, akkor nem fogom észre venni, tehát ennyire hülye ő sem lehet. Ráadásul a zacskó ki volt bontva, és utaltak rá dolgok az asztalon, hogy történt egykét dolog.

Nem akartam ezen idegeskedni, mivel apámmal ebédelek, és csak arra akartam koncentrálni most. Úgy döntöttem, hogy írok egy sms-t Kylenak. Elővettem a telefonomat, és hosszas gondolkozás után eldöntöttem mit írok.

„ Kyle. Nem tudom mi történt, hogy nem találtalak itthon titeket, de nem is ez a lényeg. Annyira hülye te sem lehetsz , hogy elől hagyod a szobádban a drogot, hogy megtaláljam, de látom tévedtem. Ha haza jössz számolunk….egyszerűen nem hiszem el, hogy újra elkezdted. Jackson pedig… biztos vagyok benne, hogy tudott róla. Gratulálok nektek.”

Enyhén felhúztam magam. Egyszerűen nem hiszem el, hogy Kyle újra fogyasztó lett, Jackson pedig tudott róla és nem szólt nekem. Akkor tegnap sem véletlenül volt kiütve a parti után. Remek.

Lassan 11 óra lesz. Úgy döntöttem, elindulok mivel Eva már úgy is ott van, ebben biztos vagyok.

- Cézár vigyázz a lakásra. - simogattam meg.

Megkerestem a lakás kulcsot, bezártam az ajtót, és elindultam. Szerencsére sikerült taxit fognom, úgyhogy az oda fele része meg volt oldva.

Megérkeztem, és besétáltam az étterembe. Nem csalódtam magamban, Eva már valóban ott ült az egyik asztalnál.

- Jó korán érkeztél. - ültem le mellé.

- Utálok késni, ezért inkább korábban érkezek mindenhova. Nézd csak, apáék is megérkeztek.

Abie, és Apa sétált be az étteremben. Mindkettőjüknek jó kedve volt.

- Sziasztok lányok. – köszöntek mosolyogva.

- Sziasztok.

- Jackson , hogyhogy nem jött el ? – kérdezte apa.

Gondolkoztam, hogy mi lenne a legcélszerűbb válasz.

- Nagyon fáradt volt már tegnap este, és inkább otthon maradt pihenni, de üzeni, hogy sajnálja, hogy nem lehet itt, és majd máskor be pótoljuk.

- Azt ajánlom is, szeretném jobban megismerni a vejemet.,de most szerintem rendeljünk is.- mondta apám, majd az étlapot kezdte vizsgálni…..

Talán most jött ez az a pillanat, amire Eva és én mindig is vártunk. Vissza kaptuk azt, amit már nagyon régen elvesztettünk. Vissza kaptuk azt az embert, akinek a hiánya nagy sebeket ejtett bennünk.Apánk mindig arra tanított, hogy küzdjünk azért amit el akarunk érni. Én ezt jól megtanultam egy életre. Bár még nem történ olyan dolog, amit tényleg valóban, mindennél jobban el akarok érni. Talán nem is fog. Én kevéssel is beérem. Van egy csodálatos barátom, aki szeret, és megbecsül. Hűséges hozzám, és soha nem hagy el. Van egy lakásom, és szerető családom. Talán még arra vágynék, hogy vissza mehessek az iskolába, hogy lerakjam az érettségit. A baleset óta, talán most először érzem azt, hogy megvan mindenem. De vajon meddig marad ez így ? Mikor jön rám egy újabb roham, amikor el akarok majd dobni magamtól mindent ? Amikor majd nem számít se barát, se család ? Vajon mikor kerekedik majd felül rajtam az életben maradás akarata, mint a halál utáni vágyakozás. Nem tudom, és nem is akarom megtudni. Egyszer majd minden rendbe jön, és élhetek úgy mint mások, a normális emberek.