5 fejezet.

3 napja vagyok a pszichológián, Dr.Becknél.Délután már is elenged innen, és újra normálisnak leszek nyilvánítva azzal a feltétellel,hogy találnom kell magamnak egy olyan " barátot " akivel meg beszélhetem a gondjaimat, mielőtt azok felhalmozódnak.
Először Jackson jutott eszembe.De rájöttem,hogy ez a gondolat esélytelen.Vagy nem tudom.De Kylet választottam.Dr.Beck és Dr.Cortney szerint közelebb kéne kerülnöm hozzá,hogy jobban megértsük egymás helyzetét.
Az én véleményem most nem számít szóval muszáj lesz megtennem.
- Szóval, Carrie.Akkor mindent meg jegyeztél mi lesz a feladatot ? - Dr.Beck.
- Mindent.Most azonnal le megyek, és beszélek Kyleval.- mondtam.
És így is tettem.
A liftben várok, majd amikor kinyílt az ajtó, a szememmel azonnal Kylet kerestem.
Az egyik asztalnál ült,oda mentem hozzá, és leültem.
- hát te meg ? - kérdezte.
- Figyelj...tudom,hogy nem vagyunk jóban.De szeretnék egy szívességet kérni tőled.- halkan mondtam.Kicsit ferdítettem Dr.Beck követelésén, mivel nem áll szándékomban a legféltettebb dolgaimat elmondani bárkinek is..
- még pedig ? - ki húzta magát.
-Az a lényeg,hogy úgy kéne tennünk egy ideig, mintha jóban lennénk.Amolyan barátok.
- és nekem ez miért lenne jó? - hát persze, most jön az alku része.
- hm...- próbáltam rafinált lenni.- nem szólok Dr.Calebnek,hogy drogot tartasz az ágyad alatt.
- meg beszéltük.
Teljes siker.
- és miből áll egy ilyen baráti viszony nálad, és mikor kezdjük?- kérdezte.
- Most kezdődik, és csak annyit kell tennünk,hogy egy ideig együtt kell lennünk.Mármint beszélgetnünk kell stb..
- nem nehéz feladat, de mi lesz Jacksonnal? Szerintem nem fog tetszeni neki ez a dolog. Miután felküldtek, világosan a tudtomra adta,hogy kerüljelek el nagy ívből, és ha egy ujjal is hozzád érek elevenen megnyúz.
Ezt hallva bűntudatom lett, és legszívesebben, azonnal meg kerestem volna Jacksont, de nem tudom,hogy hányadán állunk most.
- Felejtsd el amit mondott.-néztem a szemébe.
Elkezdtünk beszélgetni a leglényegtelenebb dolgokról.De muszáj volt.
- van testvéred ? - kérdeztem.
- egy húgom.. ezer éve nem láttam.- felelte.
- hiányzik? Jól ki jöttetek?
- tudod...eléggé hasonlítasz rá.Kívül is és természetre is.- mosolygott.- amúgy...próbáld meg érteni Jacksont, csak félt.
- félt..- ismételtem.- de még is mitől?
-Saját magától,hogy tesz valami meg gondolatlant, és ezzel csak téged bántana.
- azzal bánt a legjobban, ha el taszít magától.- halkultam el.
- ezt talán neki is el kéne mondanod.- nézett a hátam mögé.
Megfordultam, és Jackson épp az egyik asztalhoz ült le, minket nézve.
- itt az ideje,hogy meg beszéld vele.Amíg nem voltál itt, teljesen magába fordult.- Kyle.
Talán igaza van, gondoltam.Meg kéne beszélnem vele.Fel álltam, és elindultam Jacksonhoz.
- le ülhetek? - kérdeztem tőle.
- csak nyugodtan.- nem nézett fel rám.
-beszélnünk kéne.
- tudom..- az arcát a kezébe temette.
- csak el szeretném mondani,hogy...Dr.Beck szerint semmi bajom nincs, és szeretném ha nem csinálnánk ezt.Kerülsz, de ok nélkül.Pedig nem is tudod milyen hatással vagy rám.Már csak a puszta jelenléted ... meg nyugtat.Attól félsz,hogy csak bántanál, ha a közelemben van, pedig ellenkezőleg..sokkal jobban bántasz,ha nem vagy mellettem.- mikor be fejeztem,Jackson felnézett, egyenesen a szemembe.A szeme könnyes volt, és fájdalmas arc kifejezése kínzott.
- Ne haragudj rám.- mondta végül.-azt hittem, ha nem leszek a közeledben, jobban fogod magad érezni..és könnyebb lesz.
- te is láttad,hogy ez nem így van.Szükségem van rád mert... szeretlek.- az utolsó szónál kicsit elszégyelltem magam.Mivel most a szó komolyabb jelentésére értettem.
- meg tudsz bocsájtani? - kérdezte.
- ezt meg sem kellett volna kérdezned.- mosolyogtam rá.
Jackson felállt, és mellém jött, felálltam és megöleltem.
Mikor elengedtem, Brittany véletlenül neki ment Jacksonnak, akinek abban a pillanatban ezernyi tabletta hullott ki a zsebéből...
Némán figyeltem,ahogy gurulnak minden lassítás nélkül.
- ez... na jó, nem fogok mentegetőzni.Pontosan tudod mi ez.- a hangja határozott volt.
-nem egyszer ígérted meg.- suttogtam. A kezemet ökölbe szorítottam, dühös és csalódott voltam.
- féltem,és csalódtam magamban.Féltem,hogy bajod esik , hogy nem látlak többet.Dr.Caleb már írta az eltávozásimat innen, de még nem akartam menni...Nem akartalak itt hagyni.
- értem... értem csináltad? -
- igen.. ne haragudj.
- nem haragszom..vagy is haragszom.Áh.. nem tudom.-
Jackson közelebb lépett és megcsókolt.
Ez a csók még jobb volt mint az előző.A fogaival az ajkamat súrolta, gyengéd és lassú volt.A keze, a hátamon pihent a pólóm alatt.Forró bőre csak úgy égette a testemet. Többet és többet akartam, közelebb húztam magamhoz.A tenyeremet a mellkasához szorítottam, érezni akartam a szív verését.
A lehelete finom, meleg volt, az ajkai puhák, és szinte égette a számat.Kívántam.
Remegő teste, elszakadt az enyémtől, szomorúan néztem rá.
-ezt egyszer, máskor, és máshol.. még folytatjuk.- mosolygott rám.- szeretlek.
Ebben a percben vált nyilvánvalóvá mindkettőnk érzése.
Ő engem akar, én pedig őt.Képes lennék mindent feladni érte, ebben a percben.
- muszáj.. józannak maradnunk.- nézett rám.
- igen.. figyelj, üljünk oda Kylehoz.- próbáltam a feladatomnál maradni, nem akartam vissza kerülni Dr.Beckhez.
- Na meg beszéltétek? - kérdezte, bár szerintem egy cseppet sem érdekelte.
- meg meg.- mosolygott Jackson.- de ti mióta vagytok jóba ?
- Lényegtelen.- hadartam el.
Közel ültem Jacksonhoz, túl sokáig nélkülöztem.Túl sokáig vártunk,hogy elmondjuk egymásnak mit érzünk, és ha már így ki öntöttünk magunkból mindent, közel akartam tudni magamhoz.Érezni akartam a bőre illatát, nem akartam akár csak egy ujjnyira is távolabb kerülni tőle.
- Az a lényeg,hogy..- kezdtem bele.- Muszáj jóba lennem Kylelal.
- mit értesz az alatt,hogy muszáj? - Jackson.
- csak annyit,hogy ha nem töltök vele több időt, vissza kerülök Dr.Beckhez.
- oh.. azt pedig nem akarjuk.- nézett rám.
- hát nem.
Már órák óta csak ültünk az asztalnál, nevettünk, beszélgettünk, régi történetek is elő jöttek.De a legjobb az egészben az volt,hogy most már Jackson és én együtt vagyunk.Többször hozzám bújt, és én hozzá.Jó volt érezni,hogy most már ő az enyém, én pedig az övé,hogy össze tartozunk.Bármire képes lettem volna,hogy ennek soha ne legyen vége.
-Hé, Carrie, az ott nem apád ? - Kyle rángatott ki a gondolat menetemből.Abba az irányba néztem, ahova mutatott és meglepődtem, tényleg apámat láttam az ajtónál állva.
- mit keres itt ? !! - dühös lettem, de féltem is.
Fel álltam és oda sétáltam hozzá.
- Carrie, kis lányom .- ölelt meg.
- mit keresel itt ? -toltam el magamtól.
- érted jöttem.- mosolygott.
-Hogy ? Remélem,hogy ez csak egy rossz vicc.- ledöbbentem.
- Nem, elviszlek innen most azonnal.- mosolygott továbbra is.
-Apa, még meg sem gyógyultam..
- de elvihetlek, Dr.Caleb szerint meg gyógyultál már annyira.
- még maradnom kell, ha már itt vagyok, teljesen meg akarok gyógyulni.- mondtam.
-Carrie, kis lányom... olyan makacs vagy, de ne aggódj már a papírokat várom.
- nem megyek sehova !!-üvöltöttem.
Más esetben örültem volna, hogy ki szabadulhatok innen...de most nem. Most,hogy Jacksonnal együtt vagyunk nem.Ráadásul Jackson ma mehetett volna el, de nem tette.Csak azért,hogy velem maradjon , drogot csempészett a zsebeibe.Nem akartam cserben hagyni, és elhagyni... most nem...úgy tűnt, az egész világ ellenem volt.