I remember you - Emlékszem rád...

- Jó napot ! - köszöntem az új vásárlónak.
Délután 5 fele jár az idő. Ma délutános voltam, és kicsit nyűgös is.
Jacksonnal beszéltem reggel,és kicsit aggaszt ez a dolog.
Említette,hogy elmegy találkozni a régi barátaival, hát gondolom milyen barátok lehetnek azok.Be vannak nyomva, szívva és még kitudja mit csinálhatnak.
Nem akartam mondani neki,hogy nem örülök ennek az egész dolognak, hisz ő nem szól bele kivel barátkozom, akkor én miért tegyem.
Kicsit félek,hogy újra belerángatják ebbe az egészbe, de talán van annyi esze Jacksonnak.
- Jól vagy szívem? - lengette meg a kezeit Mrs.Northmann.
-persze, csak el bambultam.-nevettem.
-A délutáni dolgozásnak ez a hátránya.Jó idő van, és a fiatalok inkább a szabadba vannak ilyenkor, álmodoznak, míg mások pont ilyenkor dolgoznak.- mesélte.
- ez pontosan így van.- helyeseltem.
- Van programod zárás után?
- Nem igazán.A barátom csak holnap jön haza, úgyhogy egyedül leszek a lakásban.- Sajnáltam,hogy egyedül kell majd otthon bámulnom a négy falat.
-Ugyan, ne unatkozz otthon.Megszeretnélek hívni magamhoz vacsorára. Ott lesz Tomas is.- mikor ki ejtette Tomas nevét, elvigyorodott.
-Nem akarok kellemetlenkedni.
-Carrie, kis szívem.Ha csak nyűg lennél, nem hívnálak meg.Szeretném ha eljönnél.
-Rendben van.- adtam be a derekam.
-Az unokám, azt üzente,hogy 8-ra érted megy.

Hát ez remek, gondoltam.
Igazából Tomassal semmi gondom, mert jó barát.Tényleg abból a fajtából való,
amelyik odafigyel a barátaira, segít nekik, törődik vele.
Csak tudom,hogy ő ezt másképp gondolja, többet szeretne,ez pedig lehetetlen.
Még pár dobozt ki kellett pakolnom a polcokra, végül elmehettem.
Úton haza felé, azon gondolkoztam,hogy egy ilyen estére milyen ruhát illik felvenni.
Már fél órája ezen gondolkoztam de semmi ötlet nem jutott eszembe.Elhatároztam, megvárom Tomast, és megkérdezem.
Jackson megint rendet rakott, ezt szeretem benne.Nem kell külön mondani neki, megteszi magától.
Az első utam a zuhany alá vezetett.
Ledobáltam magamról a ruhákat, és beálltam a jó meleg víz alá.
Egy gyors hajmosás után már a tükör előtt állva egy szál törülközőbe néztem magam.
Kezdett rám törni az a bizonyos érzés.
Az önbizalmam teljesen a földet súrolta. Vajon Jackson,hogy bírja ki mellettem ?
Nem vagyok egy ép eszű, normális ember.Sok dolgot tettem, amit már bánok így vissza nézve.
Miközben sminkeltem magam, még mindig csak ezen agyaltam, és kezdett teljesen elborítani a dolog. Hajat szárítottam, de a ruháimmal még mindig nem tudtam mit kezdeni, hiába frissítettem fel a szekrényt.

Csengettek.

Igazából nem érdekelt,hogy csak egy törölköző van körém tekerve, kinyitottam az ajtót.
-Oh, talán zavarok? - Kérdezte Tomas, miközben elfordította a fejét.Zavarban volt.
- Dehogy, csak nem tudom mit vegyek fel a nagyanyádhoz.Kérlek segíts.- próbáltam úgy nézni mint egy kétségbe esett kutya kölyök.
-Ám legyen, na gyere mutasd mi a választék.- suhant el mellettem egyenesen a háló szobába.
Utána mentem, kinyitottam a ruhás szekrényt, és az arcát figyeltem.
- Hm...nagyi szereti, ha egy nő csinos, dögös de még is visszafogott. - kezdett bele.
- Hát ez nem valami konkrét.
-Ne aggódj.- nézett a szemembe mosolyogva.- megtaláljuk a megfelelő ruhát.Csak bízz bennem.
-Rád bízom magam teljesen.

Leültem az ágy szélére, és onnan figyeltem, ahogy minden egyes ruhát kivesz a fogasával együtt,végig néz rajta , majd vissza rakja.
Ezt vagy már 10 perce csinálja, kezdtem komolyabban megijedni.
- meg is van.- szólalt meg.



- Szerinted ? - néztem rá aggódó szemekkel.- jó benyomást akarok kelteni a nagyidnál.
-Hidd el, ezzel nyerő vagy.- nevetett.- Elegáns, visszafogott, de mégis állatian...dögös.
-Ne feledd, én bízok benned.- álltam fel vigyorogva.
Kikaptam a kezéből a ruhát, majd a fürdő szobába mentem,hogy felvegyem.
Miután már kész voltam, már csak a hajammal kellett kezdenem valamit.
Kibontottam, és szabadon hullott a vállaimra.Tetszett a látvány...bárcsak Jackson is látná.
Kimentem , Tomas a kanapén ült a nappaliba.
- Na milyen ? - mosolyogtam.Kicsit zavarban voltam, még sosem volt rajtam ilyen ruha.
Tomas nem szólalt meg.Egy árva hangot sem adott ki magából, csak ült, és nézett.
-Ennyire rossz? - a hangom elcsuklott.
-Nem dehogy ! - szólalt meg végre.
Felállt, és lassú léptekkel közeledett felém.
- gyönyörű vagy.A nagyinak tetszeni fogsz.- mondta.

Pár lépéssel előttem megállt, majd végig nézett rajtam.
-Tudod, irigylem Jacksont.- kezdett bele.- Van egy csodálatos, kedves, szép barátnője. Dicsekednie kéne veled. Vagy jobban meg becsülhetne.A tenyerén kéne hordoznia Carrie...- halkult el.
- Tomas kérlek... nem vagyok se szép, se csodálatos.Te néztél már körül az utcán? Láttad azokat a nőket ? Ők tényleg gyönyörűek..minden férfi megfordul utánuk.- a könnyeim folyni kezdtek, de nem azért, mert a szépségemről vitáztunk.
Az a nyomás, ami a kiengedésem óta nehezült rám, és egyre jobban csak nőtt, most kijött rajtam.
- Hé, Carrie most meg miért sírsz? - magához szorított és megölelt.- valami rosszat mondtam?
-Egyáltalán nem... csak.Most fáradtam el.Mióta kijöttem az intézetből, annyi mindenre oda kell figyelnem.Ez túl sok.A munka,Jackson, az őrjít meg a legjobban,hogy jó arcot kell vágnom mindenhez.
-Ne foglalkozz senkivel.Csináld azt ami szerinted helyes. Figyelj, ha valami baj van, bármikor hívj fel.Okés?
-rendben.
-Most pedig induljunk.
Bezártam az ajtót, majd elindultunk a kocsival.
A házhoz érve, lassan elkezdtem izgulni, hiába hívtak meg, még is csak a főnökömhöz megyek.
- Mi a baj? - kérdezte Tomas, miközben le parkoltunk a ház elé.
- kicsit fura még nekem,hogy a főnökömmel fogok vacsorázni.
- Nyugodj meg. A nagyi mindig külön választja a munkát a magánélettel.
Miután bementünk a házba, lágy zene szólt, az asztal megvolt terítve.
- nagyanyád ennyire odafigyel a külsőségekre ?
-Szereti ha tiszta és rendezett a ház.- mosolygott.
- Nocsak, én vagyok a téma ? - lépett be Mrs.Northmann.
-Csak jót említettem.-Tomas.
-Akkor üljetek le, mindjárt tálalom a vacsit.