8 fejezet.

Reggel 7 óra van.Gondoltam kihasználom ezt a mai napot rendesen, be kell mennem az intézetbe Dr.Beckhez még néhány papírért,
utána pedig munkát kell keresnem.
Beágyaztam, megfürödtem, és felvettem az egyik régi ruhámat, amit annak idején nagyon szerettem, de nem a szépsége miatt.
Sok emlék fűz hozzá,és kényelmes is. Egy szaggatott farmer, és a kedvenc pólóm, fekete és nagy betűkkel rá van írva : I'm not angel".
Felvettem hozzá a torna cipőmet, összekötöttem ló farokba a hajam és indultam is.
Gyalog mentem így legalább jobban körül tudok nézni mi merre van.
A járdán haladva megláttam a kisboltot, egy idős, kedves arcú nő pakolt ki éppen a polcokra.
Két kislány bicikliztek, és azon versenyeztek ki a gyorsabb.
A park mellett sétálva megláttam két 16 év körül lányt, az egyik padon ülni.Beszélgettek, nevettek.
A régi idők jutottak eszembe, amikor Grace még élt, és ugyan így voltunk mi is.Szinte mindig együtt töltöttük a szabad időnket.
Sok új arcot láttam az utcán, és ennek nagyon örültem.Jó volt végre normálisnak lenni.
Már messziről láttam az intézetet, kicsit nyomasztó érzés,hogy újra bent kell maradnom, még ha csak pár órát is.
Bementem a kapun, a főbejáraton.Az ebédlő közepén találtam magam.
-Carrie, kis szívem , tegnap engedtek ki, mit keresel már is újra itt bent ? - jött hozzám az egyik ápoló nő, név szerint Clar.Mindig is kedves volt velem, bár keveset beszéltünk.
- Tudom, és nem is áll szándékomban itt maradni, csak még pár papírt el kell intéznem,.- mosolyogtam rá.
Még váltottunk pár szót, majd elindultam Jackson szobája felé, reméltem ,hogy ott találom.
De sajnos nem, így Kylehoz indultam.
- Hé kislány szia.- Látszott rajta,hogy jobban van.
- Szia, hogy van?
- Jól, már nem tömnek mindenféle hülyeséggel, és nem vagyok fáradékony.Pedig láttad tegnap,hogy voltam.Reggelre meg már kutya bajom sem volt.
- ez meg nyugtató..- motyogtam.
-Jackson mindjárt itt lesz.- Tudta min jár az eszem.
És tényleg így volt.Belépett az ajtón.
-Sziasztok.- köszönt, majd leült Kyle mellé.
- Haver, ne mondd,hogy még mindig haragszol rá.- nevetett Kyle.
Jackson nem szólt semmit, csak bámult ki az ablakon.
-Szeretnék beszélni veled.- fordultam hozzá.Felálltam, majd kimentem a szobából, és az ajtó előtt vártam.
- Mondjad.- az ajtót becsukta maga után.
- mi volt ez a tegnapi viselkedésed ?
- Hülye voltam, ne haragudj... csak félek.- a fejét lehajtotta, a haja szabadon lógott és követte az álla vonalát.
- mégis mitől? - közelebb léptem hozzá, az állát meg emeltem,hogy a szemébe tudjak nézni.
- Szerinted ? Kikerültél innen... új emberekkel ismerkedsz meg... napok kérdése,hogy találsz egy normálisabb srácot mint én.- aggódott.
-Ahj...kis butusom.- közelebb álltam hozzá, a kezünket össze kulcsoltuk.- nem hagylak el.Jöhet 100 normálisabb srác... nekem akkor is csak te kellesz.De ha már itt tartunk, ettől én is félek, hogy fordított esetben is megtörténik.
- Nekem te kellesz.- mosolygott.Lehajolt, és megcsókolt.Szorosan hozzá simultam.
- mikor engednek ki? - kérdeztem kíváncsian.
-...ez nem olyan egyszerű.- elengedte a kezem, és hátrált pár lépést.
- bent tartanak? - nem akarom elhinni...
- Nem egészen. Csak,egy darabig majd vissza kell járnom ellenőrzésre stb.. de amúgy 2 nap múlva ki engednek, délután.
- de ennek miért nem örülsz? Mit számít az,hogy vissza kell majd járnod, ha cserébe kint lehetsz ?Különben is... szereztem lakást, nem messze innen.Nagyon szép, és jó helyen is van... szóval, ha kiengednek, én ott kint várlak, és haza megyünk.
- összeköltözünk? - csodálkozott, de látszott rajta,hogy tetszett neki a gondolat.
- Hát.. ezek szerint igen.Vagy haza mennél inkább a családodhoz ?
-A szüleim meghaltak már nagyon régen.. már régóta te vagy a családom.- mosolygott.
Megbeszéltünk még pár dolgot, majd elindultam Dr.Beckhez.
Az irodájában ültem, de már másképp.Nem úgy voltam nála, mint egy beteg, akit kezelnie kell, hanem mint egy szabad ember, mint két ismerős.
-Hogy tetszik az első kinti nap? - kérdezte mosolyogva.
-Fantasztikus.
-Itt vannak a papírok és még valami.- közelebb lépett hozzám.- remélem többet, itt nem találkozunk.
Elköszöntem tőle, majd elindultam munkát keresni.
Az egyik kávézóba bementem, hátha van üresedés, de sajnos nem volt.Jött a következő.
A bevásárló központban eladókat, kerestek de mire oda értem már betöltötték az állást. Remek.
Az idős hölgy kisboltja felé mentem, amikor megláttam,hogy miközben pakol a polcokra, azokról le esnek a gyümölcsök.
- Had segítsek.- rohantam hozzá.Felvettem az almákat, és a többit.
- Jaj nagyon köszönöm.- hálálkodott.- gyere be ide rakd csak le.
A bolt nagyon tágas és otthonos volt.Leraktam az egyik polcra a dolgokat, amikor megláttam az ablakán egy papírt , Eladót keresünk című felirattal.
-Betöltötték már az állást ? - mutattam az ablakra.
- sajnos még nem, egy ilyen kis boltba senki nem akar dolgozni.Mindenki az áruházakba, ruha boltokba, és a bevásárló központba akar dolgozni.- Megsajnáltam szegényt.
- én szeretnék jelentkezni rá.- mosolyogtam.
- Komolyan mondod ? Mikor tudnál kezdeni?- nagyon megörült.
- Akár már holnap.
-Rendben, 8-ra legyél itt, megmutatom mi hol van, és kezdhetsz is.
Elköszöntünk, majd beugrottam az egyik bevásárló központba.Fel kell frissítenem a ruha táram, ha hétköznapi embernek akarok látszani.
A sok ruha szinte meg fojtott, de tetszett a választék.
Felpróbáltam vagy 20 ruhát, amiből 10-et meg is vettem. Mindegyik szép és vissza fogott volt.Az egyik fodrászhoz is beültem,hogy varázsoljon belőlem valami ember formát.
Épp indultam ki az üzletből, amikor valakinek neki mentem és hanyatt estem.
-Ne haragudj nem figyeltem.- szólalt meg valaki.A fejemet fogtam, nagyot estem, majd felnéztem.
-Se..semmi gond.- felsegített.Az első észrevételeim. Magas, izmos.
-Hogy hívnak? - kérdezte, aggódó hangon, még mindig.
-Carrie.
- az én nevem Tomas.Ne haragúdj, csak ... nem láttalak, vagyis..nem figyeltem. Had hívjalak meg valamire kárpótlásul.
-Nem szükséges.- mosolyogtam rá, kicsit zavarban voltam.
-De, szükséges.Jóvá szeretném tenni.Kérlek.
Végül is bele egyeztem. Be ültünk az egyik kávézóba.
- Új vagy erre fele ? Még nem is láttalak,pedig jó az arc memóriám.- Tomas.
-Hát...- nem akartam úgy kezdeni,hogy a helyi intézetből szabadultam.- igen, nem rég költöztem ide.
- Akkor gondolom még ismeretlen számodra a város, azért megtalálsz mindent amit kell ?
- Hát.. tudom hol vannak a boltok. Egyenlőre ennyi.- motyogtam zavartan.
-Ha gondolod, körbe vezethetlek, megmutatnám mit hol találsz.Könnyebb lenne.
Jobban megnéztem Tomast, nem mondható átlagosnak.Az a tipikus srác, aki minden lánynak tetszik.
- Ez jó ötlet, mikor érnél rá ?
- Nekem bármikor megfelel. Akár most is.
-hm.. oké, de ha nem haragszol feldobnám előtte a holmikat a lakásomra.
Tomas elkísért hazáig, gyors bedobáltak a táskákat, majd elindultunk a körútra...